A meccs előzményei nem Rafának kedveztek, ráadásul a madridi pálya sem feküdt a játékának, hiába volt salak. A döntő előtt Novak Djokoviccsal vívott hatalmas csatát, ami minden erejét felőrölte, és alig maradt pihenő ideje a következő meccsig, ezzel szemben Federer viszont nem tűnt fáradtnak. Aggasztó mérlege volt Rafával szemben, mert az elmúlt öt meccsen nem tudott elbánni a spanyollal, és abból három Grand Slam döntő volt, ahol többek közt könnyedén győzte le a Roland Garroson, majd drámai meccsen megszerezte első Wimbledon győzelmét, amit egy nehéz, ausztráliai követett. Közben a világranglistán is megnőtt a kettejük között a különbség Rafa javára, aki magabiztosan vezetett.
De mint írtam, a meccsre teljesen fáradtan érkezett, és mint az sokkal később kiderült, Madrid elindította azt a sérülést nála, ami miatt kényszeredetten ki kellett hagynia a két Grand Slam tornát. Na de vissza a meccshez!
Federer abszolút megérdemelten nyerte meg a találkozót, Rafa nem tudott megfelelő ellenállást mutatni, noha neki is megvoltak az esélyei, a bréklabdái, (szám szerint négy) de nem tudott velük élni, míg a svájci minden szettben egy-egy bréket tudott összehozni.
Ezzel pedig 2007. Hamburg után ismét sikerült megverie Rafát salakon.