A spanyol szó végső eredete a latin HISPANIOLUS, azaz kb. ’hispánka’, amely espaignol alakban került a provanszálba, onnan espańol írásmóddal a spanyolba, majd a többi ( újlatin) nyelvbe. A magyar nyelvben egy északolasz nyelvjárási – s-sel ejtett – spagnol alak honosodott meg. Azonban, míg nyelvünkben a „spanyol” szó egyaránt utalhat spanyolországi és spanyol nyelvű személyre vagy dologra, addig a spanyolban megkülönböztetik a spanyol (spanyolországi) és a spanyolul beszélő (spanyol nyelvű) fogalmakat egymástól: előbbire az espańol, az utóbbira az hispano vagy latino szót alkalmazzák. Az ország önelnevezése – Espańa – a latin HISPANIA folytatása, a középkori spanyolban még Hespańa alakban is előfordult. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
