Rafa egy sikeres salakos szezon után érkezhetett a kedvenc borításának a Grand Slamére, és toronymagas esélyesnek számított. Federer hiába győzte le először salakon, senki sem hitt benne túlságosan, hogy a spanyolon kívül bárki nyerhet is. Egy kissé álmoskás első forduló Marcos Daniellel szemben, Rafa simán megverte Gbashvilit, majd az egykori világelsőt, Lleyton Hewittot. Ezután azzal a Robin Söderlinggel találkozhatott, akit előtte Rómában szinte szó szerint a földbe (vagy legalábbis salakba) döngölt, mert akkor mindössze egy gémet engedélyezett neki a meccsen. Most azonban másik meccset írtunk, egy sokkal jobb Söderling ellen. És hát megtörtént az, amire senki sem számított az égvilágon: a rosszul játszó Rafa nem talált fogást az ellenfelén, így a svéd a torna legnagyobb meglepetését okozva a nyolcaddöntőben búcsúztatta az akkor még világelső spanyolt, aki így keserű emlékekkel hagyta ott Párizst, ugyanis életében először kapott ki a Roland Garros salakán. 2000 pontból mindössze 180-at tudott megnyerni, ám mint címvédő jóval többet vesztett el.
Roland Garros:
 Marcos Daniel (BRA) ~ 7-5 6-4 6-3
 Teimuras Gabashvili (RUS) ~ 6-1 6-4 6-2
 Lleyton Hewitt (AUS) ~ 6-1 6-3 6-1
 Robin Soderling (SWE) ~ 2-6 7-6(2) 4-6 6-7(2)

Sokan a Roland Garrosban elszenvedett vereségének, míg az ehhez tartozó lelki problémáknak tudták be, hogy Rafa címvédőként kihagyta a Queens Club tornát, ami az első füves torna volt, és az egyetlen felvezető torna a wimbledoni bajnokságig, ahogy ráadásul címvédő is volt, mások azonban már sejtették, hogy egy nagyon komoly sérülés állhat ennek a döntés hátterében. Akárhogyan is, Rafa nem vett részt ezen a tornán.

A rosszat sejtető hangok felerősödtek a wimbledoni bajnokság kezdetéig, és sajnos nem alaptalanul. Toni Nadal, Rafa edzője is beismerte, hogy kétséges Rafa indulása, és éppen ezért két meccset is lejátszott a bajnokság nyitónapja előtt, amit egyébként az ő meccsével kezdődött volna el, amit a tavalyi győzelmével érdemelt ki. Rafa a nehéz döntést a két bemutatómeccshez fűzte, ám mindkettőt elvesztette Lleyton Hewitt és Stanislas Wawrinka ellenében. Ezután sajtótájékoztatót hívott össze, amiben végül is bejelentette a visszalépését. "Az, hogy nem indulok Wimbledon-ban, a karrierem egyik legnehezebb döntése." "A térdeimmel már az elmúlt hónapokban is problémáim voltak. Nagy erőfeszítéseket tettem azért, hogy minden héten játsszak. Az az igazság, hogy a sportemberek mindig játszanak fájdalommal, és nem tudod hol van a határ. Azt hiszem, hogy én most elértem a saját határom."

Rafa tehát a makacs sérülése miatt kihagyni kényszerült címvédőként az egyik kedvenc tornáját, ami azt is jelentette, ha Roger Federer jól szerepel, akkor visszaveheti tőle az első helyezést. Federer pedig nem hibázott, élt a spanyol távolmaradásával, és megnyervén újra Wimbledont, ismét az ő neve volt az egyes szám mellett a világranglistán.

Rafa számára egy nagyon nehéz időszak következett. Térdében íngyulladás keletkezett, így hónapokig nem terhelhette a lábait. Mint mondta, a legtöbb idejét otthon töltötte a kanapén, és csak tévén nézhette, ahogy a többiek játszanak. Végül is több mint másfél hónapos kényszerű pihenő után egy MRI vizsgálaton esett át, ami kimutatta, hogy folytathatja az edzéseket, és ott lehet a keménypályás szezon első 1000-es versenyén Montrealban. Előtte még egy interjújában bevallotta, hogy hiba volt Madridban versenyeznie, és már Miami óta gondok voltak a térdével, valamint bevallotta, hogy a szülei elváltak, és ez is megviselte.

Augusztusban, több mint két hónap kihagyás után végre ismét ütőt ragadhatott, és visszatért a teniszpályákra. Immáron a világranglista második kiemeltjeként érkezett Montrealba, ahol szintén ő volt a címvédő. Előbb párosban tért vissza, ahol az társa nem más volt, mint Francisco Roig, ha lehet azt mondai rá, Rafa másodedzője. Kettejük formációjából összesen egy győzelem született a Djokovic – Vemic páros ellen, majd ezután következhetett az igazi visszatérés, az egyes küzdelem. Az ellenfél a honfitárs David Ferrer volt, aki meglehetősen kemény ellenfélnek tűnt így első csapásra. De nem volt az. 4-3-as állásnál Ferrer feladta a meccset, ezért Rafa győzelemmel tért vissza, majd másnap még legyőzte Petzschnert, ám a formájából ennyire telt, a negyeddöntőben két szettben kikapott del Potrótól. Így csupán 180 pontot tudott szerezni, és ezzel a teljesítménnyel visszacsúszott még egy helyet a ranglistán, és a 3. helyet foglalta el.
Montreal:

Első körben erőnyerő
 David Ferrer (ESP) ~ 4-3 ret.
 Philipp Petzschner (GER) ~ 6-3 6-2
 Juan Martin Del Potro (ARG) ~ 6-7(5) 1-6

Montreal után azonnal következett Cincinnati. Immáron jobb formában játszott, mint egy héttel ezelőtt, legyőzte Seppit, Mathieut és Berych-et, ám az elődöntőben Novak Djokovic még túl nagy falatnak bizonyult, és ki is kapott tőle két sima szettben, és 360 pontot érdemelt ez a teljesítmény.
Cincinnati:

Első körben erőnyerő
 Andreas Seppi (ITA) ~ 7-6(4) 7-6(3)
 Paul-Henri Mathieu (FRA) ~ 7-5 6-2
 Tomas Berdych (CZE) ~ 6-4 7-5
 Novak Djokovic (SCG) ~ 1-6 4-6

A US Open sorsolása már magában azt az izgalmat tartogatta, hogy vajon a spanyol egy ágra kerül-e Federerrer, és akkor már az elődöntőben találkozhatnak, vagy ismét csak legfeljebb a döntőben futhatnak össze. Az utóbbi lett a helyes. Rafa egy ágra került a világranglistán vele helyt cserélő Andy Murray ágára került, és az első ellenfele egyben a barátja is volt, a kokainbotránya után visszatérő Richard Gasquet. A francia még nem volt formában a sok tenisz nélküli hónap után, ezért aztán a végeredmény sima győzelem lett. Kiefer ellen is így indult a meccs, sőt Rafa 6-0-ra nyerte meg az első szettet, ám a német váratlanul kiegyenlített, miután megnyerte a másodikat. Az erejéből egy szettre futotta, Rafa vele is albánt, ahogy azt tette Almagroval is, aki már nem tudott szettet sem nyerni ellene. Legizgalmasabban a Monfils elleni meccs kezdődött, ahol a francia játékos rövidítésben hozta az első szettet, de szerencsére a spanyol több esélyt nem adott neki. A Gonzalez elleni meccsen pedig két megnyert tiebrékes szett után Gonzelez is kifáradt, és 6-0-ra nyerte az utolsó szettet. Igen jó előjelekkel vághatott neki az elődöntőben, azonban sajnos ezúttal a hasfalában keletkezett sérülés, ami már a torna kezdete óta hátráltatta, de talán leginkább a Del Potro elleni meccset befolyásolta, ahol az argentin simán megverte őt. Rafa a megnyerhető 2000 pontból 720-at hozott el, és evvel a teljesítménnyel egyfelől megismételte az eddigi legjobb teljesítményét ezen a pályán, másrészt visszafoglalta a második helyt a ranglistán.

US Open

Richard Gasquet (FRA) ~ 6-2 6-2 6-3
 Nicolas Kiefer (GER) ~ 6-0 3-6 6-3 6-4
 Nicolas Almagro (ESP) ~ 7-5 6-4 6-4
 Gael Monfils (FRA) ~ 6-7(3) 6-3 6-1 6-3
 Fernando Gonzalez (CHI) ~ 7-6(4) 7-6(2) 6-0
 Juan Martin Del Potro (ARG) ~ 2-6 2-6 2-6

Rafa ezután ismét hazautazott egy hosszabb pihenőre, mert a hasfalában keletkezett szakadás miatt egy ideig le kellett tennie az ütőt. Konkrét tornát ez nem érintett, csupán a Davis Cup elődöntőt kellett kihagynia.

Pekingben biztosan öröm volt számára visszatérnie, ugyanis egy évvel ezelőtt itt szerezte meg az első olimpiai aranyérmét, és ezzel nemcsak magának, de hazájának is dicsőséget állított. A tornán elmondható, hogy semmiképp sem játszott jól, többnyire végig szenvedett. Legbiztosabban Marat Safint győzte le, akivel ez volt az első és egyben utolsó meccse is, mert az orosz az évvégén visszavonult. A döntőben azonban azonos aránnyal kapott ki Cilictől, mint ahogy ő maga megverte előtte Safint.

Peking:

 Marcos Baghdatis (CYP) ~ 6-4 3-6 6-4
 James Blake (USA) ~ 7-5 6-7(4) 6-3
 Marat Safin (RUS) ~ 6-3 6-1
 Marin Cilic (CRO) ~ 1-6 3-6

Sanghajban játékban és eredményben is egy kissé javuló tendenciát mutatott –bár igaz, hogy két ellenfele is feladta a meccsét. Néhol már lehetett látni a fejlődést, bár továbbra sem volt túl meggyőző.

 James Blake (USA) ~ 6-2 6-7(4) 6-4
 Tommy Robredo (ESP) ~ 6-1 6-4
 Ivan Ljubicic (CRO) ~ 3-6 6-3 ret.
 Feliciano Lopez (ESP) ~ 6-1 3-0 ret.
 Nikolay Davydenko (RUS) ~ 6-7(3) 3-6

Már a párizsi torna előtt nyilvánvaló volt, hogy Rafa a nyári szünete óta nem volt képes formába lendülni, csupán árnyéka maradt önmagának. Néha ugyan voltak biztató jelek, de semmiképpen sem ezen a tornán. Pedig ha itt és Londonban is szépen teljesített volna, akár visszavehette volna az első helyét Federertől. Így viszont nem túl jól hangolt a világbajnokságra.

Párizs:

Első körben erőnyerő

 Nicolas Almagro (ESP) ~ 3-6 7-6(2) 7-5
 Tommy Robredo (ESP) ~ 6-3 3-6 7-5
 Jo-Wilfried Tsonga (FRA) ~ 7-5 7-5

Novak Djokovic (CZE) ~ 2-6, 3-6

Idén nem Sanghajban rendezték meg a világbajnokságot, hanem ezúttal Londonban. Rafa meglehetősen nehéz csoportba került, bár a legjobb nyolc között valóban nem lehet könnyű csoportot felállítani. Így az ő társaságába került Novak Djokovic, Robin Söderling ás Nikolay Davidenko. A legegyszerűbb lenne azt mondani, hogy Rafa mindannyiuktól simán kikapott,, és ezzel nem jutott tovább a csoportból. Először Robin Söderling verte meg 6-4, 6-4-re, azután Davydenko 6-1, 7-6-ra, majd Djokovic 7-6, 6-3-ra. Ó, és Rafán egyáltalán nem látszott a motiváltság, inkább a szenvedés, és talán már túlságosan is a Davis Cup döntőre koncentrált. Bár nem oszt, nem szoroz már, ám mindenképp meg kell említeni, hogy Rafa ezt a tornát sem tudta százszázalékosan végig teniszezni, mert ezúttal a hátával akadtak gondok.

Nos, Rafa nem véletlenül tartalékolt a csehek elleni Davis Cupra. Tavaly ugyancsak sérülés miatt kihagyni kényszerült, ám idén ott lehetett –igaz, nem a legjobb formában finoman szólva. Itt két meccs várt rá a kedvenc borításán, salakon. Első ellenfele Thomas Berdych volt, aki ellen egy kicsit ugyan döcögősen kezdett, majd nagyon formába lendült, és végül 7-5, 6-0, 6-2-re győzte le háromszettben, mivel itt mindig három nyert szettig játszottak. Érdemes itt megemlíteni, hogy rafa ezzel a győzelmével a 400. profi győzelmét aratta. Már a második meccse előtt kiderült, hogy Spanyolország megnyerte a Davis Cup döntőt immáron negyedszer, mivel előtte David Ferrer egyéniben és Fernando Verdasco és Feliciano Lopez párosban is nyerni tudtak. Rafa természetesen mindegyik meccsen ott volt, és rettentően szurkolt a csapatának. Mivel már a kupa sorsa köztudott volt, ezért már csak két nyert szettre menően kellett játszaniuk. Eredeti ellenfele Radek Stepanek lett volna, ám változtattak a csehek, és Hajeket állították be helyette, akit 6-3, 6-4-re győzött le az idei esztendő utolsó meccsén. Később még Ferrer is megnyerte a maga meccséát, így a spanyolok végül 5-0-s összesítésben győzték le a cseheket. Így sok-sok hosszú hónap után Rafa ismét kupát haraphatott.:)

Az idei esztendő valóban egy lefelé menet volt. Májusban még semmi jele nem volt ennek a mélyrepülésnek, ami végül is a sérülések miatt bekövetkezett. Az igazság azonban az, hogy Rafa bármilyen eredményt is ért el, bármekkora különbséggel is nyert vagy kapott ki, akkor is megtiszteltetés volt nézni ezt a fiatal sportembert, aki teljes mértékig profi módon viselte ezt a számára különösen nehéz évet mind a sérülései miatt, mind a szülei válása miatt, mind az eredménytelenség miatt. Sosem nyafogott, sosem panaszkodott semmire, ami mindannyiunk számára példaértékű lehet. Sérülésére sosem hivatkozott, még ha ebből kifolyólag is vesztett el egy meccset. Nos, 2009-ben lehet, hogy nem Rafa volt a legjobb játékos, de minden kétséget kizárólag a legnagyobb sportolóvá érett magatartás szempontjából, és a hozzáállásával a sporthoz. Ezért mindannyian örüljünk neki, hogy egy ilyen kiváló embert láthattunk idén, még ha néha voltak szívfacsaró pillanatok is, de reméljük ezután a sportolói nagyságához méltóan egy hasonló sikeres szezon jön, mint 2008-ban. Akármit is hoz a jövő, fantasztikus érzés egy ekkora embernek a szurkolója lenni.

Sok sikert Rafa!

/A cikkhez kizárólag a vamosbrigade.com eredményeit használtam fel, valamint innen lapoztam vissza saját hírek után kutatva. Egyébként a teljes cikket fejből porbáltam megírni, ezért néhány pontatlanság előfordulhat, etetleg egy-két dolog kimaradhatott./