A 2008-as álomszezon után, mikor is Rafa többek közt negyedszer nyerte meg a Roland Garrost, heroikus csatában legyőzte Roger Federert Wimbledonban a füvön, ami a svájci kedvenc borítása, majd még a teljesítményét megkoronázva nyerni tudott Pekingben is az ötkarikás játékokon, szinte mindannyian egy hasonló sikerű évben bíztunk, amit Rafa ráadásul világelsőként kezdett, mert az olimpiai döntő után megtörte Federer hosszas uralmát, és ő került fel a tenisz trónjára. (Igaz, ezt az eredményt nem az olimpiai pontjaival érdemelt ki, hanem már előtte biztossá vált, ugyanis az olimpia miatt idén előbb rendeztek néhány tornát, így a világranglista később jött ki a pillanatnyi állással.) Mondhatjuk, álomszerűen kezdődött az év, mert életében először képes volt győzedelmeskedni egy keménypályás Grand Slam versenyen, az Ausztrál Openen, majd az utána következendő hónapokban is bezsebelt még pár tornagyőzelmet, de a szezon második felét már csak a sérülések és a szenvedések határozták meg. De ne rohanjunk előre ennyire. Lássuk az idei esztendő legfontosabb mozdulatait.

A szezont a meghívásos Abu Dhabi bemutatóversennyel kezdte. A 2008-as szezont sérüléssel fejezte be, ezért kihagyta a világbajnokságot, a hosszúra nyúlt szünetben pedig kipihenhette magát, így újult erővel vetette be magát a tenisz elitjébe, és Abu Dhabiban egy győzelem mellett Davydenko ellenében Murray állította meg, de túl som jelentőséget ennek a tornának senki sem adott. Inkább volt köztéma, hogy Rafa külseje drasztikus változáson esett keresztül; a halásznadrágot felcserélte rövidnadrágra, míg a védjegyévé vált ujjatlan pólót követte az ujjas, galléros kiszerelés, ami sokkal komolyabb megjelenést biztosított a spanyolnak, aki már a haját sem növesztette meg a megszokott vállig érő frizurára.

Az első, pontokért zajló verseny a dohai volt. Rafa az előző években mindig Chennaiban indult, most azonban valamilyen okból erre a tornára szavazott, ahol két könnyű győzelem után jött az első veresége, amit Geal Monfilstól szenvedett el. A megszerezhető 250 pontból 45-öt tudott bezsebelni.
Doha:

Fabrice Santoro (FRA) - 6-0 6-1
 Karol Beck (SVK) -6-1 6-2
 Gael Monfils (FRA) - 4-6 4-6

Ezután következett az esztendő első Grand Slam-e, az Ausztrál Open, ahol Rafa más egyre szebben teljesített évek óta, de a sportújságírók még így sem sorolták az esélyesek közé, sokan Federer, Murray vagy éppen a címvédő Djokovic győzelmét várták, ám bíztak a jó formában lévő Monfilsban is. Azonban Rafa rájuk cáfolt. Az elődöntőig simán elmenetelt szettet sem veszte, számtalan jó játékost legyőzve, így immár ő is a torna esélyesei közé tartozott. Ám január 30-án az ellenfele az élete formájában játszó Verdasco volt. Csakhogy mindkét spanyol ász bombaformában volt, ezáltal a meccs roppant kiélezett volt, a statisztika pedig híven jelzi is az állításomat: a meccs 5 óra 14 percen át tartott, ami a torna történetében a leghosszabb játék. És Verdasco kettőshibával bukta el.
Ezután egy álomdöntő elé nézhettünk, ám a szervezők nem voltak túl kegyesek a spanyolhoz. Rafának mindösszesen egy napja maradt, hogy valahogy összeszedje magát a maratoni meccs után, míg Federer egy nappal több, ráadásul ő egy sokkal könnyebb meccs után volt túl, így a jelek egyértelműen a svájci győzelmét súgták. De nem nekünk, rajongóknak, és nem is Rafának! Rafa ugyanis csaknem egy újabb maratoni meccs után, 4 óra 23 perc után megszerezte karriere első ausztrál bajnoki címét, és a hatodik Grand Slam győzelmét. Rafa az elmúlt két meccsén majdnem 10 órát töltött a pályán. Így begyűjtötte mind a 2000 pontot.

Ausztrál Open:

Christophe Rochus (BEL) - 6-0 6-2 6-2
 Roko Karanusic (CRO) - 6-2 6-3 6-2
 Tommy Haas (GER) - 6-4 6-2 6-2
 Fernando Gonzalez (CHI) - 6-3 6-2 6-4
 Gilles Simon (FRA) - 6-2 7-5 7-5
 Fernando Verdasco (ESP) - 6-7(4) 6-4 7-6(2) 6-7(1) 6-4
 Roger Federer (SUI) - 7-5 3-6 7-6(3) 3-6 6-2

Egy kisebb pihenő után következhetett Hollandia, a rotterdami tornával. Az ága igen nehézzé vált, ugyanis legyőzte Tsongát, Monfilst, majd a döntőben Andy Murray várta. Ott a skót megnyerte az első szettet, majd Rafa egyenlített, ám a bokája nem bírta a terhelést, és bár nem adta fel a meccset, a harmadik szettben nem tudott játékot hozni. Ezért a teléjesítményért 500 pontból 300-at gyűjtött.
Rotterdam:
Simone Bolelli (ITA) - 4-6 6-2 7-5
 Grigor Dimitrov (BUL) - 7-5 3-6 6-2.
 Jo-Wilfried Tsonga (FRA) - 6-4 6-7(5) 6-4
 Gael Monfils (FRA) - 6-4 6-4
 Andy Murray (GBR) - 3-6 6-4 0-6

Rafa a sérülése miatt ezután kénytelen volt kihagyni Dubait, és készülhetett a Davis Cup nyolcaddöntőjére.

Egy kis pihenő után ott lehetett a Davis Cupon, ahol hazája a szerbekkel játszott salakon. Rafa két meccset játszott, mindkettőt megnyerte Djokovic és Tipsarevic ellenében.

Davis Cup:

Janko Tipsarevic (SRB) - 6-1 6-0 6-2
Novak Djokovic (SCG) - 6-4 6-4 6-1

A salakos szezon előtt még két amerikai keménypályás torna várt rá, az első Indian Wells, amit már korábban megnyert. Az ember ránéz az itt megnyert meccsire, és azt mondja: „Egyetlen egy háromszettes meccs, a többi mind kétszettes, ez egy nagyon könnyű torna volt.” Ám álljunk meg annál a háromszettesnél. Az ellenfél a nyolcaddöntőben David Nalbandian, kiváló játékos, és az igazság az, hogy az addigi két meccsüket Nalbandian rettentő simán nyerte meg. Az argentin az első szettet viszonylag simán meg is nyerte, míg ezután a másodikban potyogtak számára a meccslabdák. Szám szerint öt. Rafa azonban mind az ötöt hárította egy frenetikus küzdelemben, majd a rövidítésben kiegyenlített. Ami ezután történt már nem érdemel külön megemlítést, Nalbandian erre összeomlott, Rafa megállíthatatlan volt. Az egész torna során. Például visszavágott Andy Murraynek, és alig kellett valamivel több, mint egy óra a győzelemhez a rettentően szeles döntőben. Így 1000 ponttal gazdagodott.
Indian Wells:

Első körben erőnyerő
 Michael Berrer (GER) ~ 6-2 6-1
 Dmitry Tursunov (RUS) ~ 6-3 6-3
 David Nalbandian (ARG) ~ 3-6 7-6(5) 6-0
 Juan Martin Del Potro (ARG) ~ 6-2 6-4
 Andy Roddick (USA) ~ 6-4 7-6(4)
Andy Murray (GBR) ~ 6-1 6-2

Miamiban egy kicsit változtak a dolgok. Rafa már nem játszott közel sem olyan tökéletesen, mint előtte, ám ezt betudtuk a fáradtságnak. A negyeddöntőben meglepetésre kikapott Juan Martin del Potrótól, ám az interjúszobában közel sem a fáradtságra hivatkozott, hanem személyes problémákra. Ekkor még nem gondolhattuk, hogy végül is ez a bizonyos probléma ennyire ki fog hatni a hátralevő, teljes szezonra, a sérüléseket leszámítva. Akárhogyan is, Miamiban időnap előtt búcsúznia kellett, ahonnét az útja egyből hazafele vezetett.
Miami:
Első körben erőnyerő
 Teimuras Gabashvili (RUS) ~ 6-2 6-2
 Frederico Gil (POR) ~ 7-5 6-3
 Stanislas Wawrinka (SUI) ~ 7-6(2) 7-6(4)
Juan Martin Del Potro (ARG) ~ 4-6 6-3 7-6(3)

Rafa nyugodt szívvel vághatott bele a salakos szezonban, ugyanis a keménypályás sikerek igencsak segíthettek az önbizalmában. Az első salakos versenyt Monte-Carlóban rendezték, és ahogy az várható volt, nem akadt különösebb gondja. Ám már többen is elkezdték pedzegetni, hogy kissé mintha fejben máshol járna, de szerencsére az eredményt ez különösebben nem érintette, és a döntőben Djokovicot legyőzve megnyerte a tornát, így ismét 1000 pontot szerzett. Ő lett a torna első játékosa, aki zsinórban ötödször volt képes győzedelmeskedni itt.

Monte-Carlo

Első körben erőnyerő

Juan Ignacio Chela (ARG) ~ 6-2 6-3
 Nicolas Lapentti (ECU) ~ 6-3 6-0
 Ivan Ljubicic (CRO) ~ 6-3 6-3
 Andy Murray (GBR) ~ 6-2 7-6(4)
 Novak Djokovic (SCG) ~ 6-3 2-6 6-1

Barcelona következett, egy hazai verseny Rafa számára. A spanyol szurkolóknak (és nekünk sem) nem volt különösebb oka az aggodalomra, kedvencünk szettet sem veszte hódította el ötödszörre is zsinórban a trófeát, ami szintén rekord. Mivel ez egy alacsonyabb verseny volt, itt 500 pont járt a győzelemért.

Barcelona

Első körben erőnyerő
 Frederico Gil (POR) ~ 6-2 6-2
 Christophe Rochus (BEL) ~ 6-2 6-0
 David Nalbandian (ARG) – játék nélkül jutott tovább
 Nikolay Davydenko (RUS) ~ 6-3 6-2
 David Ferrer (ESP) ~ 6-2 7-5

Rómában volt javítani való mérleg, tavaly ugyanis Ferrero a második körben legyőzte Rafát, aki akkor vérhólyagokkal küzdött a talpán. Most látszólag egészségesen jött ide, bár a sajtó egyre inkább pedzegette, hogy a szülei válnak, és ez megviseli őt a játékában. Akárhogyan is, valóban több hibával játszott a salakos szezonban, ugyanakkor különösebb gond nélkül nyerte meg ezt a tornát is, a döntőben ismét Djokovicot legyőzve. Ezért 1000 pontot osztottak.

Róma:
Első körben erőnyerő
 Andreas Seppi (ITA) ~ 6-2 6-3
 Robin Soderling (SWE) ~ 6-1 6-0
 Fernando Verdasco (ESP) ~ 6-3 6-3
 Fernando Gonzalez (CHI) ~ 6-3 6-3
 Novak Djokovic (SCG) ~ 7-6(2) 6-2

Nos, a salakszezonban rendesen teletömték Rafa naptárát, szinte szusszanásnyi ideje sem volt, és mint kiderült, ez később óriási hiba volt, ami leginkább Madridra igaz. Rafa hezitált, hogy induljon-e vagy nem, de végül is a hazája közönségéért megtette. Fáradt, és ez meglátszott a játékán is, bár az elődöntőig így is eljutott viszonylag simán, ahol immár a salakszezonban harmadszorra találkozott Novak Djokoviccsal. És a meccs, amit vívtak, azt nagyon sokáig nem lehet majd elfelejteni. Történetesen a leghosszabb két szettre menő meccset vívták a tenisz történetében, amikor is Rafa 4 óra 2 perc játékot követve és három meccslabdát hárítva a döntő szett rövidítésében bejutott a döntőbe, és csupán egy győzelem választotta el, hogy ő legyen az első játékos, aki az összes salakos 1000-es versenyt megnyerje egy év alatt. Előtte azonban Federer várta a döntőben, aki sajnos ettől a lehetőségtől el is ütötte a spanyolt. Két évvel ugyanebben az időszakban egy 81 meccses salakos veretlenségi sorozat után tudta legyőzni Rafát, most 33 után. Persze ehhez kellett az is, hogy előtte Rafa több mint négyórás meccset vívjon, és hogy a spanyolnak valószínűleg már komoly gondjai lehettek a térdével.

Madrid:
Első körben erőnyerő
 Jurgen Melzer (AUT) ~ 6-3 6-1
 Philipp Kohlschreiber (GER) ~ w/o
 Fernando Verdasco (ESP) ~ 6-4 7-5
 Novak Djokovic (SCG) ~ 3-6 7-6(5) 7-6(9)
 Roger Federer (SUI) ~ 4-6 4-6

Ezzel a vereséggel el is hagytuk a hegyeket, és sajnos egyenes út vezetett a mély völgybe.

Folytatás hamarosan következik!