K: 2 hónap távollét után a kérdés: Hogy van Rafa Nadal?
RAFA: Jól, jól vagyok, habár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy tudnom kell még, hogy mennyi az a maximum amit teljesíteni tudok. Mert csupán másfél hete edzem és mikor valaki el kezd újra edzeni, úgyérzi, hogy jobb és túl sokat képzel, illúziói vannak, de csak a következő napokban derül ki, hogy hogyan érzi magát a térdem az edzések után, remélem jók lesznek az eredmények.

K: Mi történt? Mindannyiunkmeglepődött mikor azt mondtad, talán nem játszol Wimbledon-ban és végül nem játszottál. Mi történt?
RAFA: Már több hónapja így éreztem magam(fájdalmai voltak-Orsey). Miután Miami után visszatértem Mallorcá-ra és itt edzettem, nagyon fájt, főleg a jobb lábam. Igazság szerint az egy másféle fájdalom volt. Sok ember azt gondolta, hogy minden tökéletes, mert nem használtam a kötést a térdeim alatt, de a probléma az volt, hogy ugyan a térdeim alatt nem fájt a lábam, fölötte viszont igen és azon a fájdalmon nem segít a kötés, csak rosszabbá tenné/tette volna.
Ezután mindig egy kicsit rosszabb és rosszabb lett. Olyan volt mintha mindig hozzáadnának egy kis fájdalmat. Pár évig játszottam már fájdalommal. Monte-Carlo-ban is fájt, Barcelona-ban is, majd Rómában és Madridban is. Mikor Madrid-ban voltam elvégeztettem néhány tesztet, mert éreztem, hogy nagyon rossz. Kényelmetlenül éreztem magam a pályán, mindennap gyulladáscsökkentőt szedtem, ugyanígy a Roland Garros-on is, végülis nem tudtam azokon a tornákon játszani vagy jól játszani, amik igazán fontosak lettek volna. Mindegyik ilyen, de különösen a RG és Wimbledon. Miután ugyanaz a fájdalmam volt már elfáradtam, és úgy gondoltam, hogy jobb, ha abbahagyom a játékot és próbálok felépülni belőle, mert nem tudsz ugyanúgy edzeni, tornákon játszani, bármit csinálni ugyanolyan energiával, mintha nem lenne fájdalmad.

K: Azt mondták, hogy mentálisan sem voltál friss. Ez a családi problémák miatt van/volt amik mostanában történtek.
RAFA: Nyilvánvalóan a a család számomra rendkívűl fontos és mindenki ugyanúgy fontos, akik körülöttem vannak, és olyanná tettek, mint amilyen most vagyok.

K: Te voltál az első fiú, az első unokaöccse, az első unoka.
RAFA: Igen, én voltam és első és az igaz, hogy ez is segített eljuttatni oda, ahol most tartok. Természetes volt a család számára, hogy változtasson és persze nekem is nehéz volt az elején, mert én is ember vagyok. Nemcsak elfogadnom kellett mindent, hanem együttélni vele és nagyon sokat szenvedtem, különösen mikor nem otthon laktam, hanem valahol sokkal távolabb, de ez nem befolyásolt engem. (Visszatérve idénre--->) Megnyertem Monte-Carlo-t, Barceloná-t, Rómát(magyarul nem voltak mentális gondjai-Orsey).Az igazi problémáim a térdeimmel voltak. Persze a családi gondok nem segítettek, de együtt lehet élni vele. Én optimista, vidám, jókedvű ember vagyok és már teljesen teljesen túlléptem rajta, vagy majdnem teljesen, mert mindig van egy új szituáció amihez alkalmazkodnod kell.

K: Nem szeretsz a családodról és a csapatodról beszélni, nem?
RAFA: Nem, sosem beszéltem a családomról és a magánéletemről. Sosem szerettem erről beszélni. Problémák a térdeimmel vannak vagy voltak és ezért hagytam abba a játékot. Mentálisan eléggé kikészít, ha reménytelennek érzed a helyzetet, és nagyon fáj néhány pillanatban, éppenséggel én nem szeretem a fájdalmat.
Megtanultam élvezni a dolgokat, örülni azoknak úgyis ha fájdalmaim vannak és szerintem ez jó dolog. De mikor rosszul megy az edzés mert nem tudsz jól mozogni, vagy mikor nem tudod, hogy hogyan fogod befejezni a meccsedet, akkor ezekkel mentálisan nem lehet együttélni egy olyan sportban mint a tenisz. Itt nagyon szorosak a meccsek és a tornák és ezért döntöttem úgy, hogy leállok egy időre és szerintem ez jól jött.

K: Két hónapra kiestél a versenyzésből - ez eléggé szokatlan a Te szinteden. Mit csináltál ezekben a hónapokban Rafa? Mit hiányoltál leginkább?
RAFA: Nem gondolhattam arra, hogy túl sok dolgot tehetek majd. Nem voltam rendben fizikálisan vagy mentálisan, mert nem tudtam a naptár szerint tenni - ami az én hibám volt. Mindig is mondtam, hogy magam miatt én magam vagyok a hibás. Az az én problémám, ha nem tudom, hol kell megállni, mikor kell pihenni.

K: Ez nehéz nem?
RAFA: Meg kell értenie mindenkinek, hogy nehéz ezt megbecsülni/felbecsülni, mert sokszor játszottam már fájdalommal együtt és legtöbbször képes voltam folytatni. Sosem lehet tudni, hogy mikor adhatsz bele egy kicsit többet, vagy éppen fordítva. Ennek fényében e leghelyesebb az lett volna, ha Róma után 3 hetet pihenek, a Roland Garros előtt és miatt. De nem tudtam ezt csinálni, mert játszani akartam Madrid-ban, az az igazság, hogy amit a múltban tettem hiba volt. Szóval nehéz ezt felbecsülni, és azt sem biztos, hogy ha kihagyom Madrid-ot, akkor a RG-n tökéletes lettem volna. Mert mostmár két hónapja távol vagyok a versenyektől, a játéktól és habár mostmár jobban vagyok, de még nem vagyok tökéletes így sem.

K: Nekem úgy tűnik, mintha megváltozott volna a nézeted a karrieredet illetően?
RAFA: Nem hiszem. Mindig tanulsz a hibáidból és ha nem akkor legalább próbálod elkerülni, hogy ugyanaz megismétlődjön, amit rosszul csináltál. Próbálod jobban felbecsülni, azt például nem tettem meg korábban.

K: Olyan votl ez a két hónap, mint a vakáció?
RAFA: Nem nem volt túl kellemes. Sok időt töltöttem munkával. Rengeteg gépen kellett dolgoznom. 5 és fél órát dolgoztam mindennap a térdemen. Van egy olyan gép, amivel alszom is, de ez nem akadályoz a szokásos napi teendőimben.

K: Melyik géppel alszol?
RAFA: Mágneses-terápiás.

Forrás: www.vamosbrigade.com