A salakkirályt ugyan megfosztották trónjától a Roland Garros-on, ám továbbra is világelső. Most Wimbledon-ban fűre váltottunk, távoltartja-e a győzelemtől a 23 Rafael Nadal az újjáéledt Roger Federert?

Leszállt az éj, amint Rafael Nadal befejezte edzését a kaliforniai Indian Wells-ben. Ott ült, és körülvette őt edzője, fiziója, edzőpartnere, mikor következő ellenfele David Nalbandian lépett ugyanarra a pályára edzője, fiziója, edzőpartnere kíséretében. Fizikailag a két ellenfél teljesen különböző: Nadal-nak aranybarna színe, mélyen ülő fekete szemei, kiemelkedő arccsontozata van, akár egy 19 sz.-beli festményen ábrázolt Maja törzsfőnök. Nalbandiannak szőke haja, borostája, messiási kék szeme van, akár egy kalóznak.

Nalbandian átsétált, Nadal barátságos és udvarias, de legyőzöttnek is tűnik, talán korábbi meccseik miatt. Nalbandian-t otthon, Argentínában David királynak nevezik, ő olyan fajta játékos, hogy bárkit le tud győzni, ha jó napja van.Az elmúlt két évet tekintve Nalbandian az egyetlen ember, akinek pozitív rekordja van a világelső ellen. Nalbandian simán győzte le eddigi két meccsükön a spanyolt. Ha ezúttal is vesztene Nadal, az azt jelentené, hogy van egy olyan ellenfele, aki túl jár az eszén.

Az indian wells-i öltözőben Nadal a szokásos meccs előtti dolgait végzi. Lezuhanyzik, beköti a bokáját, beköti a lábát térde alatt. Felteszi a fejpántot, és spanyol zenét valamint az Operaház fantomját hallgatja miközben kocog, és ugrál.
Nemsokára, este 11 óra után belép az arénába, feltűnő jelenség. A pálya az ő területe, a birtok amin ő irányít, de ma este a megfélemlítést inkább Nalbadnian használja. Nadal deffenzíven játszik, és albandian-nak engedi az első set-et. Később a második set-ben, Nadal-nak szurkoló közönség teljesen elhalkul, mikor Nalbandian meccslabdához jut. Nadal hárította azt, majd még 3-t, a közönség újra szurkolt, ugyanolyan buzgón viselkedett: "Vamos Rafa!". Mikor az 5. meccslabdát Nadal egy gyilkos fonáknyerővel hárította a közönség teljesen megőrült.

Az életre kelt, agresszív Nadal megnyerte a második set-et. Nalbandian mindent megtett, és elkövette azt a hibát, amit Nadal mindenkire rákényszerít: túlságosan is próbálkozott. Mikor egy matador idegesíti a bikát, az ellenfél minden reményét szétzuzza, elnyomja. Végül Nadal céltudatosan, könyörtelenül, rendíthetetlenül győzi le, végzi ki ellenfelét. "Mindent megváltoztattam"-mondja majd később-"Döntöttem ,hogy változtatok."

Nadalnak számos előnye van ellenfeleivel szemben, és a leglényegesebb nem a sebessége, vagy nehéz balkezes ütései; hanem az, hogy nem lehet felkészülni a fantasztikus megütött, pörgetett ütéseire. A mentális ereje, megingathatatlan gyakorlatiassága, bölcsessége mind-mind fontos.

Valaki nyugalomnak, higgadtságnak nevezi, de ez több ennél. Nadalnak megadatott az ritkaság, hogy a pillanatnak tud élni, és ami még ritkább, hogy mikor az időpont megkívánja, akkor tud sokkal pontosabb lenni. Ezt láthatta mindenki a Nalbandian elleni meccsen, ahol megmutatta erejét, beleértve a nem érzékelhető erőt is, amit nem tüntetnek fel a statisztikák: megmutatta, hogy élvezi a harcot, megmutatta akaraterejét. Ezt februárban is láthatta mindenki, mikor az Australian Open döntőjében legyőzte Federer-t, egy olyan verseny volt ez, ami egyértelműen úgy mutatta Nadal-t, mint a sportág hercegét, s nem úgy mint egy trónkövetelőt.

A díjadás alatt Federer összetört: "Istenem" - bökte ki, mikor a közönséghez szólt, - "Ez megöl engem(vonatkozik ez természetesen a vereségre.-Orsey)." Nadal vonakodva vette át trófeáját. Ünnepélyes, komoly volt, mikor Federer-hez szólt: "Ne felejtsd el, te egy nagy bajnok vagy."-mondta Neki. "A történelem egyik legjobb játékosa." Federer elfogadta a tanácsot, és ebben a hónapban megnyerte a Francia Bajnokságot, ezzel beállította Pete Sampras 14-es Grand Slam rekordját és teljessé tette gyűjteményét.

Sok dolog van, amiért Nadalt szeretjük, ő inkább megharapja az újonnan szerzett trófeát, minthogy megcsókolná, soha nem dobálja az ütőjét mérgében, és amikor a pólója az izzadtságtól átázott, és ki kell cserélnie a meccs alatt, ő leül, és figyelmen kívül hagyja az őt fütyülőket. Ezek a sajátosságok jelentéktelennek látszhatnának, és azok volnának, ha nem tükröznék vissza a nagyobb igazságot, azt hogy, ő nem és soha nem is volt elkényeztetett és személyiségzavarral küszködő ember. Ő nagyrészt ellenáll a hírnév és a kényelem csábításának, mert ő ezt így akarja.

Ebben a hónapban betöltötte a 23. életévét, és még mindig a családjával él Mallorca szigetén, ahol ellazulhat, azáltal, hogy halászik a gimnáziumi barátaival, ahol az anyja figyelmezteti, hogy takarítsa ki a szobáját, és ahol ugyanazzal a szülővárosi lánnyal randizik 19 éves korától.
Nadal feltűnően magasabbnak és karcsúbbnak néz ki, mint a televízióban, széles vállakkal és hosszú, elvékonyodó törzzsel. Bár neki sokkal több izomtömege és ereje van, mint egy másik játékosnak, mégis olyan, mint egy nagy kedélyes gyerek, aki kölcsönvette az apjától a testét egy alkalomért. Miközben eszik, golfot néz, beszél, az ujjaival dobol az asztalon, míg a lába fel-le mozognak a sok energia miatt.

Beszélgetésben szemkontaktust tart fent, sokat mosolyog és nevet, általában magán.
Egyik este a teniszezők társalgójában játszottam Nadal ellen asztalteniszt. Ahogy elszalasztott néhány lehetőséget, akkor szórakoztattam magam a lehetőséggel, hogy talán jobban játszom, mint ő. De ekkor gyorsítja a játékot, és biztatja magát, hogy „Jó! Jó!”.

A korai karrierjében Nadal egy egyszerű fiúnak írta le magát . Most egy egyszerű, fiatalember, aki valójában két ember egy testben: ott van az a finom, rendes srác és az a vad, merev játékos. Nehéz beskatulyázni őt valójában, még azok által is, akik a legjobban ismerik. A legutóbbi meccse előtt a részidős edzőjével, Francisco Roiggal ebédelt. Néztek golfot a tévében, nevettek és viccelődtek, míg Nadal odament a zárható helységhez. Roig tudta, hogy Rafa ráhangolódott a következő meccsére. „Ő lejátssza a meccset fél órával előbb, mint ahogy az elkezdődne.” –mondta Roig.
Rafa ragaszkodik hozzá, hogy ő nem nyugodt természetű. Aki látta őt játszani az ifjú éveiben, annak ez nem is meglepő. Amikor a vulkáni érzések kitörtek a testéből és ugrált, miközben úgy ünnepelte a 15-semmi eredményt, mintha egy Grand Slamet nyert volna meg.
„Meg kellett tanulnia, hogy nyugton maradjon.” –mondja a menedzsere, Carlos Costa. „Nyugton kell maradni a fontos pillanatokban. Amikor ő gyerek volt, ebbe minden pillanat beleértődött.” Ez egy olyan lecke volt, ami fenntartotta őt három éven keresztül a világ második legjobb játékosának példátlan módon, várva, hogy az első lehessen.

Ahogy ez az alkalom tavaly közeledett, Wimbledonban, az ötödik szettben eleredt az eső Roger Federer ellen. Ekkor Nadal az edzőjével és a trénerével a zárható helységben maradt. „Legyetek nyugodtak!” –mondta nekik. „Meg fogom nyerni.”

Rafael felemelkedik a világból, mert neki a család jobban számít mindenek felett. Gyerekként Rafa képet kapott azokról az emberekről, akik születésétől fogva körülvették őt. Van az apja, Sebastian, akinek mély szeretete óvatosságra inti őt, mikor szükséges. „Nem cselekszel helyesen.” Ott a nagybácsija, Miguel Angel, aki a Barcelona egyik legjobbja volt, és a Világbajnokságon háromszor volt védő Spanyolország színeiben. Miguel Angel Rafa számára egy bálvány, akitől örökölte az atlétikai képességét, és a szerénységét, ahogy ilyen bájjal kezeli a hírnevet. És ott van a másik nagybátyja Toni, az edzője, egy szigorú, de bájos, moralista edzője, aki tanította Rafát teniszezni, és hogy hogyan élje túl a játékot.

Toni volt az, aki elsőként ütőt adott a hároméves Rafael kezébe, ő volt az első aki felismerte az unokaöccse zsenialitását, és látva a jobbkezes játékát, áttérítette őt a veszélyesebb, balkezes játékra. Toni volt, aki megtanította őt, hogy hogyan kezelje az ellenséges feltételeket, és megkérte, hogy ne törjön el egyetlen ütőt sem, mikor a szponzoroktól kapja teljesen ingyen.
Mikor 14 éves volt a spanyol teniszszövetség felkérte őt, hogy eddzen Barcelonában, Spanyolország teniszközpontjában. A szülei azonban nem akarták, hogy odamenjen.
„Túlságosan aggódtak a tanulmányi eredményeim miatt” –mondta Nadal. „A nagybátyám egyetértett velük. Szóval otthon maradtam.”

A családjával maradása megalapozta az életét és a teniszkarrierjét is. 2001-ben 15 évesen csatlakozott a profikhoz. Két évvel később bekerült a top50-be. Nagyon foglalkoztatta a játék. Azonban a család egészsége és boldogsága mindennél többet ért neki, mint mondta.
Toni beállította a hangot a haladásának. Az első reggel, amiután Nadal megnyerte élete első Grand Slamét 19 évesen. „Javítani kell a hibáidon.” A 2005-os Roland Garros cím után Costa, a menedzser megtalálta Tonit, amint egy kézzel írott listát olvas az étkezőben. „Mi ez?” –kérdezte. „Úgy láttam, van pár dolog, amit rosszul tett.” Válaszolt Toni. „Ugye nem ma fogod ezt megbeszélni vele?”- kérdezte Costa. „Nem.” –mondta Toni. „Ezt most fogom vele megbeszélni.”

A tenisz egy szellemi játék, és mindenkinek, aki ezt játssza, van egy belső gondolata, ami önbeteljesítő jóslatnak szolgál. Roger Federeré tökéletes, irigylésre méltó, és ez gondoskodott arról, hogy győz. De mikor veszít, akkor a tökéletesség megszűnik, de nem szabad engedélyezni a többi kudarcot is. Nadal gondolata ennél sokkal jobb. Ez nyíltan koncentrál az igényre, hogy tovább fejlődjön, ugyanakkor sokkal emberségesebb.

A salakpályákon nőtt fel, és felvette a spanyol játékosok ritmusát, ami azt mondja „az alapvonalról keményen játszani.” Egy teniszíró írta: „Hihetetlen módon védekezik a pálya sarkainál.” A keménypályás

szezonban azonban Rafa túl messze volt az alapvonaltól, hogy elég élesen játsszon.  Néhány évvel ezelőtt a US Openen felvette a helyes irányt. Egy sikeres hálópontnál felnézett Tonira, aki mosolygott és tapsolt. Nadal elindult jó útón. Megpróbálta, és ha valamit megpróbál, azt előbb utóbb siker kovácsolja.

2008 elején néztem Rafa edzését, ahogy gyakorol két hétig és szorgalmasan próbál új elemet vinni a játékába. Dolgozott a szerváján és a lapos ütéseken. A gyakorlópartnerével játszott, és egyenesen démoni volt. Láthattad, hogy mindenkit meg tud verni, ha ezen az úton halad tovább. De nem tudta. Rajta volt még a hatalmas nyomás játékosként. Azonban az óriási munka kifizetődött, és az év végére megszerezte az olimpiai aranyérmet és a világelsőséget is.

Amikor ez csupán arról szól, hogy fejlődés, akkor benne van a potenciális vereség esélye is. Amikor ez az egész csak arról szól, hogy soha ne add fel, akkor küzdj! „Amit Rafa átküld a másik játékosnak, „-mondja Roig. „az, az, hogy ’oké, győzz le, de én ott leszek minden egyes percben.’” „Nincs még egy olyan grand Slam győztes, aki annyit fejlődött, mint Nadal.” –mondja Asad Raza, újságíró.

Mégis, Nadal haladásának voltak visszaesései. 2004-ben rövid idő alatt két sérülést is leszenvedett, és kiesett a top50 mezőnyből. A bal oldalán túlterheltség miatt eltört a bokája, és emiatt 3 hónapig nem játszhatott. Otthon Mallorcán mindennap 7 órát töltött rehabilitációval. Costa gyakran meglátogatta őt.
„Ő mindig boldog volt.”- emlékezett vissza. „Mert ő egy boldog fickó. De ezt kérdezte.” „Gondolod könnyű lesz nekem, ha visszatérek?” Ebben a májusban Costa elvitte Rafát a Roland Garrosra, megmutatni a pályákat és a földeket. Elmentek egy meccsre, ahol 10 percig voltak. „Amikor nem tudsz játszani, akkor túl fájdalmas nézni.” –magyarázta Costa.

Egy évvel később Rafa megnyerte a Francia Opent. De ebben az októberben egy rejtélyes sérülés került felszínre Rafánál. „Volt néhány kemény pillanat.” –mondta. „Nem tudtunk megoldást találni. Néha nem látszott a fény az alagút végén.”
Az apja minden idejét a fia gyógyulásának szentelte. 2006 májusában Rafael visszatért a Francia bajnokságra, és merész, metsző játékot játszott, legyőzte Federert a döntőben. A finálé után az apja karjaiba hullott. „Köszönöm, apa.”

Nadal Federerrel először a 2004-es miami tornán találkozott. Federer akkor 22 éves volt, és a tenisz legrettegettebb és legfenségesebb játékosává érett. Rafael meg egy 17 éves gyerek volt, aki minden egyes nyerőnél rázta az öklét. És lám, Nadal 70 perc alatt legyőzte Federert. Később, Federer megjegyezte. „A legerőteljesebb balkezes játékossá fog válni.”
Amikor Nadal gyerek volt, nem arról álmodozott, hogy világelsővé váljon, hanem arról, hogy nyerjen egy füves bajnokságot. Hogy megnyerje Wimbledont. Ez minden, ami számított neki és a nemzetének, aminek már volt egy bajnoka füvön, Manuel Santana, aki 20 évvel korábban nyerte el a címet, minthogy Rafael megszületett.

2006-ban Rafael elérte a döntőt. A döntőben, pedig egy szettet elcsent Federertől. 2007-ben ismét döntőbe jutott. Megcsinált négy bréket, de Federer nem vesztett. Nadal útólag bevallotta, hogy egy órán keresztül zokogott a zuhany alatt, miközben a víz zúdult rá. Azon az éjszakán hallotta őt Costa és Sebastian is sírni. Costa fogta Rafael szmokingját, amit a Bajnokok vacsoráján viselt volna, és átrakta a szobájába. 2008-ban ismét a döntőbe jutott. A negyedik szettben csupán két pont kellett volna a címhez, mikor kettős hibát ütött, elpazarolt két meccslabdát, az egyiket fonákkal.

Ezek hatalmas baklövések voltak. Várva az ötödik szettre, Rafael ült a székén, és banánt evett. „Idő!” Szólt a játékvezető. Nadal felmegy a füves pályára, guggol, majd felegyenesedik, kész fogadni Federer szerváit. Nagyon messze vagyok a címtől- mondogatja magában. De ugyanebben az időben, soha nem leszek hozzá ennyire közel. És folytatja a meccset. Teszi azt, amit más játékos nem tudná megtenni. Az eső miatt a meccs már csaknem sötétben ért véget. Pillanatokkal később Rafa visszalép a pályára, a vállán a spanyol zászlóval. Végre ő a wimbledoni bajnok!

A győzelmek mellé azonban vereség is becsúszik. Rafael 2009-ben az Ausztrál Openen legyőzte ismét Federert, ám a Roland Garroson megverte őt a svéd Robin Söderling. Ez volt Nadal első veresége, ugyanis 31 meccsen át nem talált legyőzőre, ami rekord. A vereség azt jelentette, hogy kihagyott egy példátlan, ötödik zsinórban elért címet.
A vesztes meccs után persze a média elkezdett bölcselgetni. „A vereség sose késztet arra, hogy fejlődj, de amit idáig megvalósítottál, tudod, hogy milyen nehéz volt. Kell egy vereség néha, hogy értékeld a győzelmet.”
„Szembe kell néznem azzal a ténnyel, hogy nem játszottam jól ezen a héten. El kell fogadnom a vereséget úgy, ahogy elfogadnám a győzelmet- nyugalommal. Senki nem emlékszik a vereségekre hosszú időn keresztül, nem úgy, mint a győzelmekre.” –mondta.
„Hogy mi teszi őt ennyire veszélyes játékossá” –mondja Gilbert, aki az új Bjorn Borgnak nevezi őt. „Fantasztikus támadójáték és tökéletes védekezés. Nem pihen a babérjain.”
Ezek mind olyan dolgok, amik jobbá teszik őt. „Tudsz beszélni Rafael Nadal teniszéről, a tenyereséről, a sebességéről.” –mondja Toni „De a mentális ereje, amikor küzd –számomra, az a legfontosabb. Ez az ő játéka.”

Forrás: http://www.news.com.au/couriermail/extras/qweekend08/fff/features/pdfs/182.pdf