Ilyen nincs! Rafael mindenben jobbkezes, csak a teniszben nem. Úgy is mondhatnánk: balkézből aratja a tornagyőzelmeket.
Van egy srác. Huszonhárom éves csupán. Rafael Nadalnak hívják. Az is ismeri, aki sohasem rajongott a teniszért. A világ legjobb teniszezője. Miután megnyerte a wimbledoni tornát, a francia Roland Garrost, elhozta Pekingből a tizenhét spanyol aranyérem egyikét. Cadiztól Santanderig spanyolok milliói buliztak az utcákon hőseiket hazavárva.
A tenisz királynője, Serena Willimas, aki a papírforma szerint, azaz 20 tornasorozat-győzelmével háromszor sikeresebb a spanyol srácnál, azt mondja Nadalról: "Sohasem láttam olyan állhatatosságot, olyan becsvágyat, olyan küzdeni akarást, olyan büszkeséget beleadni minden ütésbe, mint amikor Rafael Nadalt nézem. Olyan akarok lenni, mint ő. A magatartás, ami árad belőle, amikor a pályára lép, az igazi bajnoké. A győzelemre vágyó bajnok pontosan olyan, mint a zsákmányra éhes oroszlán: gyorsaságával és erejével ejti el áldozatát. A huszonhárom éves Nadal máris minden idők egyik legnagyobb játékosa. Hogy mitől ilyen jó? Azt hiszem, ő dolgozik a legkeményebben. Ő érkezik elsőnek a pályára, és ő megy haza utoljára. Elsőnek kezdi az edzést, utolsónak fárad bele. Nem könnyű bajnoknak lenni. Az nem úgy van, hogy felkelsz, és hoppá, te vagy az első. Ehhez munka kell, erőfeszítések, vágy, teljes odaadás-mindaz, ami benne megvan."
Micsoda elismerés! Pláne ahhoz képest, hogy a kis Rafael az interneten fellelhető első videóin ügyes, de nem túl lelkes, inkább vállvonogatós, visszahúzódó kiskölyök. A titokról, hogyan lesz valaki ilyen fiatalon a legjobb, edzőjét kellene megkérdezni, aki egyébként a nagybácsikája. Toni bácsi beszélte rá Nadal szüleit, hogy hordják le edzésre a négyéves Rafaelt. Bácsikája arról is tudna mesélni, miért játszik ballal az egyébként jobbkezes Nadal. És arról is, milyen élete van annak, akinek napokkal, hetekkel előre meg kell adnia a doppingellenőröknek, hol, merre jár, hogy bármikor berángathassák az egyórás vizsgálatra. Nadal így beszélt erről: "Az ember bűnözőnek érzi magát. Még édesanyám sem tudja, hol vagyok egész nap. De nem kikerülni akarom a dolgot, hiszen én vagyok az első, aki korrekt versenyt szeretne, tiszta feltételekkel.

A profi versenyzők élete tényleg csak a kívülállók számára irigyrésre méltó. Egymást követik a nagy versenyek, kutatni kell az erőt adó pillanatokat. A Mesterek Tornáján Nadal így festette le helyzetét: "Nincs idő pihenni, még felkészülni sem, mert egész héten pályán leszek. Talán egy napra bejutok Cincinattibe, hogy eddzek egy kicsit." Rafael számára nélkülözhetetlen testvére segítsége, hogy legalább úgy élhessen, mint egy átlagos huszonéves. Ha valakinek állandóana nyomában lohol edzője, a doppingellenőrök és a fotóriporterek hada, jól jön egy nővér, aki bulit szervez, és bemutat neki egy-egy csinos lányt. Rafael így találkozott Maria Francesca Parellóval, akinek becenevét, a Xiscát, hamar megtanulták a Nadal rajongók. Kettejük három éve tartó története nyilvános szappanopera. Amikor emberek között vannak, mindig akad egy kamera vagy mobiltelefon, amellyel megörökítik őket, és ezek a kis videók aztán hamar felkerülnek a világhálóra. Így az sem maradhatott titokban, hogy Toni bácsi szerint Xisca rossz hatással volt Rafael játékára, ezért hazaküldte egy versenyről. Azóta edző és barátnő kerülik egymást. Szerencsére Xisca egyetemre jár, ezért csak néhány versenyre tudja elkísérni Rafaelt. A család és Xisca sokat segít abban, hogy a teniszezéssel eddig kis híján 25 millió dollárt (nagyjából 5 és félmilliárd forintot) megkereső Nadal számára ne legyen ismeretlen a halandók hétköznapi boldogsága. Ha ritkán is, de játszhat a csalási Play Station-ön, csavaroghat barátaival, focizhat, golfozhat, esetleg horgászhat, odahaza Mallorcan. Ebből is kiderül: a korán jött siker nem torzította el a személyiségét. Ha kamaszlány lennék, kiraknám a képét a falamra, talán a többi spanyol kedvenc, Banderas meg az Oscar-díjas Javier Bardem mellé. A fiú, aki közvetlen, egyszerű és nagyon latin. Pont az, aki nagyon tetszik nekünk.