Egyeduralkodók

Ez is megvan. Az egykori salakkirály, Rafael Nadal előbb tavaly nyáron füvön is megszerezte első Grand Slam-elsőségét, majd vasárnap az első kemény pályás trófeáját is begyűjtötte. És ha már ott volt, legnagyobb riválisát, Roger Federert verte meg a döntőben.

Pedig Novak Djokovics fél éve már a legjobbak között érezte magát, Andy Murray meg kikérte magának, hogy vele nem számolnak komoly esélyesként Melbourne-ben. Azt hitték, helyük van Nadal mellett.

Nos, ezek a fiúk már régen otthon pihentek, amikor a világelső egy felejthetetlen elődöntőn (Fernando Verdasco ellen) és egy ugyancsak maratoni finálén túljutva, két nap alatt összesen több mint kilenc és fél órát teniszezve besöpörte pályafutása hatodik Grand Slam-trófeáját – talán ezért küzdött a legtöbbet.

Mindössze 22 éves, és már itt tart. Olyan fiatal, amilyen fiatalon csak a legendás Björn Borg jutott el ugyaneddig.

Vajon hány és hány trófea lehet még neki hátra? (Reméljük nagyon-nagyon sok :) -Kitti) Talán nem (vagy nem csak) Federer veszélyes Pete Sampras tizennégyes Grand Slam-csúcsára…

Lehet most azt mondani, hogy Nadalnak csak kijött a lépés, hogy szerencséje is volt, hogy Federer összezuhant a döntő utolsó szettjére. Valójában azonban a spanyol az utóbbi négy Grand Slamből hármat megnyert (Federer US Openje a kakukktojás), ráadásul mindhárom fináléban a svájci zsenit győzte le, aki ellen addig esélye sem volt senkinek.

Sokszor leírtuk már: az egykori futóbolondból, a minden labdát visszakanalazó, de nézhetetlen teniszt játszó kisfiúból valódi bajnok vált, aki már mindent tud a pályán. Jó, talán a szervája és a röptéje lehetne jobb, de azért elég szépen elboldogul a jelenlegi fegyvertárával. A kondíciója tökéletes, a küzdeni akarása megtörhetetlen, és mostanra mintha meg is tanult volna spórolni az energiával. Egy-két éve még úgy tűnt, ha ilyen tempóban folytatja, hamar kiég, a teste nem bírja majd a terhelést. Most azonban makkegészséges.

De Nadal nemcsak ezért kiemelkedő egyéniség, hanem mert alázatot, udvariasságot, sportemberi tartást tanult – részben talán éppen Federertől. Nem döngeti a mellét, és nem adja fel a kezéből kicsúszott meccseket, mint Djokovics, nem panaszkodik a sajtónak, mint Murray, és már nem spanyol halászlegénynek öltözik a pályán, mint korábban– szerény, de önbizalommal teli bajnok vált belőle.

És amíg Federer nem tudja legyőzni egy Grand Slam-döntőben, addig – immár megfellebezhetetlenül – a férfitenisz legnagyobbja is. A svájci nem sokkal követi, de a többieknek nagyon sok behoznivalójuk van – a pályán és azon kívül egyaránt.

( Williams-szel kapcsolatos részt nem másoltam be-Kitti)

Rafael Nadal az utóbbi években alázatot, udvariasságot, sportemberi tartást tanult – ennek is köszönheti, hogy nagy bajnok vált belőle.