Hello mindenkinek,

Hol is kezdjem...MEGNYERTEM AZ AUSTRALIAN OPENT! IGEN!

Mikor az utolsó pont után ünnepeltem, valami olyasmit éreztem amit előtte soha, nyugodtabb győzelem volt, mint egyszer a Roland Garros-on és Wimbledon-ban, de ugyanakkor, teljesebb volt. És tudom, hogy miért történt így.

Salakjátékosként nőttem fel és a játékstílusom erre irányult: megtanultam nyomást helyezni az ellenfeleimre és a fizikális erőmön nagyon sokat dolgoztunk, sokat futottam a meccseken és hosszú labdameneteket játszottam.

De a nagybátyám Toni és én tudtuk, hogy a játékom fejlődhet tovább, szóval úgy gondoltuk, hogy tudok hasonló eredményeket elérni más borításokon is. A játékomon radikálisan kellett változtatnom, több irányítás és több agresszívitás volt szükséges. A szerváimon is javítani kellett, valamint a hálónál nyújtott teljesítményemen is javítanom kellett. Az ütéseimen kellett javítani és a hálójátékomat pedig precízebbé kellett tennem.

Nagyon sok munka áll még előttünk természetesen.

Minden évben javítottam a játékomon kemény pályán és habár az Olimpiai döntő előtt Djoko-t győztem le, ez a döntő Roger Federer ellen (aki visszalendült régi formájába) egy nagyon nagy teszt volt számomra.

De megcsináltuk!

A sok kemény munka, amit fektettem bele nagyon is megtérült. És ez az amiről a sport szól.
A győzelem csak akkor fantasztikus, ha az kemény munka eredménye.

KÖSZÖNÖM MINDENKINEK A TÁMOGATÁST!

Rafa