Értékelésében a közszolgálati televízió által foglalkoztatott Boris Becker - maga is háromszoros wimbledoni bajnok - azt hangoztatta, hogy a győztes Nadal Björn Borg óta az első teniszező, aki ugyanabban az évben a párizsi és a wimbledoni tornát is megnyerte, s akinek ez sikerül, az "a világ legjobb játékosa". A német sztár kijelentette: "Ez volt a legjobb döntő, amit valaha láttam, beleértve az 1980-as Borg-John McEnroe klasszikust és néhány Pete Sampras-mérkőzést."

A "salak királyának, a fű lordjának" kikiáltott Nadal sikere még a vasárnap brit hősét, a silverstone-i Forma-1-es futamon győztes Lewis Hamiltont is kiszorította a lapok hátsó oldalairól. A The Guardian publicistája úgy véli, Nadal "az eufórián kívül bizonyos frusztrációt is érezhet, hiszen diadalát örökre beárnyékolja az az emberfeletti küzdelem, amelyet meg kellett vívnia. Nemzedékek méltatják majd az észbontó párbajt, de nem a győztes, hanem a mecscset átható izgalmak, fordulatok miatt". Sachin Nakrani más szerzőkkel együtt "hálás" azért, hogy mivel Nadal és Federer még csak húszas éveik elején-közepén jár, a duótól újrázásra lehet számítani.

A vezető brit bulvárlap, a The Sun "a sötétség hercegének" nevezi Nadalt, aki 1966, Manuel Santana győzelme óta Wimbledon első spanyol férfi egyes bajnoka. Nadal bevallotta: miközben Federer álmának, a sorozatban hatodik wimbledoni elsőség - így az újabb történelmi dicsőség - meghiúsítása felé haladt, az ötödik szettben már "nem látott az orránál előbbre". A The Times vezető sportkommentátora, Simon Barnes szerint Nadalt "a fiatalság, a változás, a forradalom ereje mozgatta, és minden egyes megtorpanás csak fokozta az akaraterejét. Mindkét férfi tudja, hogy ez a fajta győzelem átalakítja a sport történetét. Federer reménye, hogy a világ legnagyobb játékosa lehet, megingott, Nadalnál azonban erősebbé vált".