A harmadik nap hajnala ugyanúgy köszöntött a fiúkra, mint az előző. Jött a hajnali ébresztésnek szánt üvöltözés a sebhelyestől, a nehéz ébredés, aztán a bőséges reggeli. Nem is csoda, hiszen a császár kéthetes ünnepségsorozatot tartott és a népnek minden nap látványosságra volt szüksége, így a gladiátorok sem pihenhettek. A fiúk sem, hiszen jelenleg ők is a csapat szerves részesei voltak, már ha ezt a társaságot csapatnak lehet mondani.
D: Szerintetek ma már mi is sorra kerülünk?
F: Félek igen, bár akkor el sem tudom képzelni mi lesz.
A: Jó kérdés. Azt hiszem én szívesebben játszanék lábtengót bekötött szemmel, zuhogó esőben, mínusz tíz fokban egy mocsár kellős közepén aligátorokkal körülvéve, minthogy az arénában küzdjek meg valakivel. Ez nonszensz!
F: Nonszensz vagy nem, ez a helyzet.
D: A piócákat kihagytad, Andy!
R: Meg a legyeket, szúnyogokat…
F: Most fel akarjátok sorolni az összes állatot?
D: Jó móka lenne… Vajon meddig jutnánk?
A: Én a sebhelyessel kezdeném, az tuti. Ritka egy nagy barom.
F: Ebben egyetértünk.
R: Tudjátok én még mindig nem akarom elhinni ezt az egészet. Hogy a manóba kerültünk ide? Ez már a 3. nap, ezen a borzasztó helyen. Mégis lehet, hogy átverés?
A: Ha az, akkor eddig nagyon jól sikerült.
F: Sőt. Túl jól. De itt minden olyan igazinak tűnik.
R: A látszat néha csal.
F: Lehet, Rafa. De ehhez túl sok energiát, időt, pénzt áldozott volna valaki. Lehetetlen! Mellesleg kinek lenne ez érdeke?
D: A konkurenciának?
R: Mire gondolsz? Vagy kire?
D: A többiekre. Nekik nagyon jó, ha kivesznek minket a forgalomból. Nézzétek meg! Az idei összes nagy tornát mi nyertük.
F: Jó, jó. De kiről feltételezed ezt?
D: ÉN bármennyire is nem úgy tűnik, tudok nagyon komoly lenni. Bárkiről feltételezek bármit. Tudom ez rossz, de így nem csalódom. Maximum kellemeset. Nemtudom amúgy, hogy a kérdésedre válaszoljak.
A: Egy szónak is 100 a vége, azt hiszem ez ki fog derülni. Kíváncsi lennék feltűnt valakinek, hogy eltűntünk?
F: Mirkának biztos.
A: Vagy nem. Lehet, hogy abban a másik korban már nem is létezünk, kitöröltek minket.
D: Na ne izélj már! Kész sci-fi!
R: Nem, thriller…
F: Á. Horror.
R: Akkor ki a világelső most vajon?
F: Nyikoláj.
A: Na akkor ez a horror.
D: Vajon hogy van meg a világ nélkülem?
A: Szerintem elég jól.
F: Tutira jól.
D: Kizárt.
R: Akkor nincs mit tenni, várnunk kell. Mellesleg nekem most egy borotva nagyon jó lenne - tapogatta meg az arcát. - Nem szeretem a borostát.
R: Nekem még éppen elmegy. Nem is szoktam minden nap borotválkozni.
A: Vettük észre. Mondjuk neked jó áll.
R: Kösz.
Ekkor a beszélgetést Fulvius akasztotta meg. Mindenkit az udvar közepére rendelt, hiszen ma is ki kellett választania kik legyenek az aznapi harcosok. Úgy döntött, hogy beveti az újoncokat, így határozottan rá is mutatott a 4 fiúra, akik rezignáltan vették tudomásul, hogy kiválasztották őket. Rajtuk kívül 4 másik társuk is erre a sorsra került. A többiek megint felsóhajtottak, hogy ma sem kell az arénába vonulniuk.
F: Sajnálom fiúk, beletrafáltam.
R: Semmi baj Roger, ezt gondolhattuk, várható volt
A: Csak az nem mindegy, hogy előbb, vagy utóbb.
D: Ezek szerint előbb…
Fulvius és a 8 „szerencsés” egy tisztálkodóhelységbe ment először, ahol rendbe szedhették magukat. Hatalmas dézsákban meleg víz gőzölgött, amelyben gyors fürdőt vettek. Kis asztalkákon pedig borotvaéles kőszilánkok sorakoztak. A négy gladiátor szakavatott kézzel borotválkozott meg, ám a 4 fiú csak ímmel-ámmal tudta használni. Így is 1-2 kisebb vágást ejtettek magukon. Fulvius csak fejcsóválva nézte őket, és nem értette, hogy mi van ezekkel a fiúkkal. Eddig vajon mivel borotválkoztak? –tette fel magának a kérdést. Mindegy is - gondolta. A sisak alatt úgysem látszik majd semmi. Ezután felöltözködtek, mindenki megkapta a szokásos fegyverzetét és aztán elindultak. Az aréna jó 10 percre volt az iskolától. Ahogy meneteltek az utcákon, az emberek csendben nézték őket. Némelyik arcon szánalom, sajnálat tükröződött, hisz tudták kik ők és hová menetelnek. Az utca, amelyen végighaladtak zsúfolt és piszkos volt. Vézna macskák rohangáltak mindenfelé, a szennyvíz fedetlen csatornában hömpölygött végig az út mellett. A házak is rendezetlenek és sűrűn egymás mellé építettek voltak.
A: Szó ami szó, a tankönyvekben nem egészen így nézett ki az ókori Róma.
D: Hát nem. Lehet ez a kevésbé szép része.
F: Lehet. Majd ezt is beleírom a könyvembe.
R: Írjuk, Roger.- javította ki Rafa.
F: Bocs Rafa, igaz!!!
Nero arénája hatalmas volt, de messze nem akkora, mint a később épített Colosseum. Ennek ellenére a fiúk megkövülten bámulták.
D: Nem mondom, ez bazi nagy!
R: Az.- értett egyet.
Egy kis terembe vezették őket az aréna pincéjében, ez a volt a felkészülőszoba. Innen egy kis ablakocska nyílt a küzdőtérre. Andy gyorsan kinézett.
A: A nép szépen gyülekezik. Mellesleg a kilátás szuper!
D: Ja és ingyen van!
F: Tényleg? Szóljatok, hogy vegyek itt egy lakosztályt!
Közben Fulvius elment, hogy egyeztesse a programot, így magukra hagyta a gladiátorokat.
D: Én most paráztam be. Mi lesz??? Ez már nagyon nem vicces!
F: Én eddig sem annak vettem.
R: Én nem harcolok!
F: Jó, akkor meghalsz!
A: Úristen! Hallod te Roger miket beszélsz?
F: Jó, csak mondtam. Ne kapj be! Ezek a tények. Harcolsz és meghalsz. Nem harcolsz, és akkor halsz meg. Ilyen egyszerű.
A: Nem kaplak! Csak kicsit ideges vagyok.
R: Ki nem?
Fulvius közben visszajött és kézzel-lábbal igyekezett elmagyarázni a fiúknak, hogy mi fog történni, akik úgy-ahogy megértették. Először a másik 4 társuk vonult ki a császár és Róma népe elé. Hamarosan fegyvercsörgés, hörgés, taps és üdvrivalgás hallatszott be a szobába.
R: Legalább ők jól szórakoznak!
F: Na ja. Kicsit nagyobb a zsivaj, mint egy teniszmeccsen.
A: De csak kicsit…
Közben a szerb fiú kinézett az ablakon, majd szinte azonnal le is ült az alatta lévő priccsre falfehér arccal.
R: Mi történt?
D: Ne akard tudni!
Erre Rafa is odament az ablakhoz, kinézett, de addigra már üres volt a küzdőtér.
R: Mit láttál?
D: Mint mondtam, ne akarjátok tudni! Jézusom!- ezzel a fejét a kezébe temette.
Ekkor Fulvius lépett be és 2 társuk véresen, porosan és elcsigázottan. A fiúk szótlanul nézték őket és tudták most ők jönnek. Így is volt, a sebhelyes intett nekik, hogy kövessék. A négy fiú összeölelkezett, így álltak négyen egy percig, majd lehajtott fejjel elindultak. Hamar kinn találták magukat a közel 30 ezres tomboló aréna kellős közepén. Zavartan álltak ott, amikor is Fulvius felemelte a kezét, mire azonnal teljes csönd lett.
- Dicső és hőn szeretett császárunk! Gyönyörű császárnénk! Hölgyeim és uraim! Íme 4 különleges ember! Messzi földről jöttek hozzánk, nem beszélnek latinul. Furcsa nyelvet használnak, fura ruhát hordanak. Viszont a hölgyek örömére 4 szép emberpéldány áll önök előtt! Akarják látni őket?
Az aréna erre majdnem felrobbant, a nők őrjöngtek, a válasz nyilvánvaló volt. Fulvius erre mutatta, hogy vegyék le a sisakot. Erre ők levették, és ha lehet az eddigieknél is nagyobb hangzavar következett be. Mindenki mutogatott rájuk, nevetett, csókot dobált, vagy csak összesúgott. Ilyen férfiakat valóban nem láttak eddig.
Nero és hitvese is összesúgott. A felesége Poppea is jól megnézte a 4 fiút. Mind tetszett neki, mind más és más, akikkel eddig még nem volt dolga. Így úgy döntött, ahelyett, hogy hagyná őket harcolni, és meghalni, jobb dolgot is lehetne velük tenni. Ezért akcióba lépett.
P: Kérlek, Uram, ne hagyd hogy harcoljanak… Nekem terveim vannak velük. Add nekem őket!
N: Mind a négyet?
P: Ismersz!
N: Ismerlek, tudom, hogy hamar megunod az új játékszereidet!
P: Lehet, de most engedd el őket.
N: Ám legyen. Tudod, hogy neked bármit.
P: Köszönöm Uram, nem leszek hálátlan!
N: Azt el is várom!
Nero ekkor felállt és erre mindenki elhallgatott.
N: Feleségem úgy döntött ma már nem akar több gladiátorharcot látni, így most e 4 férfi nem harcol! Helyette állatok fognak küzdeni! Vidd vissza őket Fulvius!
Fulvius nem értette, de engedelmeskedett. A közönségnek sem tetszett, de nem mertek tiltakozni. Így a 4 fiú értetlenül, de megkönnyebbülve követte a dühös sebhelyest.
R: Most mi van?
F: Nem tudom. Mérges az ürge.
A: Mérges? Az nem kifejezés.
D: Kit érdekel? Lényeg, hogy megúsztuk… Kérdés, ennek mi az ára.
Ezt hamarosan megtudták. Ugyanis Poppea lement hozzájuk, hogy közelebbről is megszemlélje a fiúkat. Ők döbbenten néztek rá. Nagyon szép nő volt, mindenütt vastag és csillogó ékszereket viselt. Egy gyönyörű mélyzöld, kivágott ruhát viselt, mely kiemelte formás alakját. 25 év körüli, alacsony, fekete hosszú hajú nő volt.
F: Ki lehet ez a nő? – suttogta.
A: Mindenesetre gyönyörű.
D: Az.
R: Meseszép.
Poppea érdeklődve nézte az ismeretlen nyelven beszélő férfiakat. Egyesével megnézte őket, megsimogatta az arcukat, a vágásokat.
P: Egyik szebb, mint a másik. Mit csináltál velük? Mik ezek a vágások?
Fu: Én? Semmit? Nem tudnak borotválkozni.
P: Valóban? Nem baj, nekem így is tetszenek.
Fulvius ekkor megértette miért maradt el a küzdelem, a császárné újabb áldozatokat talált. Nem baj - gondolta. – Ami késik, nem múlik. Előbb-utóbb az arénában végzik. Így szokott ez lenni.
P: Vidd őket a lakrészembe. Ott vár rájuk egy szép szoba, fürdő és minden, ami kell. Mostantól ők az enyémek.
Fulvius mégsem akarta annyiban hagyni. - Ki fizeti ki nekem a költségeket?
Poppea utálkozva nézett rá, majd levette az egyik karkötőjét és odadobta a férfi elé. – Nesze itt van, azt hiszem ez fedez mindent, igaz?
A férfi szeme felcsillant és gyorsan felkapta az ékszert. Meghajolt a nő felé, aki utolsó pillantást vetett a férfiakra és kiment. Fulvius mutatta nekik, hogy kövessék.
A: Na most ugyan hová megyünk?
F: Ki tudja! Nektek nem úgy tűnt, hogy ez a nő megvett minket?
R: De, nagyon. Vajon minek?
D: Használd a fantáziád, Rafa!
R: Használom.
D: Akkor rossz kérdés volt.
A: Mondjuk, akkor feltétlen jobban járunk, mint az arénában.
F: Biztos vagy te ebben?
…
Ekkor Rafa riadtan ébredt fel a Hamburgi Interkontinental szálloda egyik szobájában. Körbenézett és meggyőződött róla hol is van.
R: Jézusom! Micsoda álom! – megkönnyebbülten visszahanyatlott a párnára és becsukta a szemét. Mindenre emlékezett.
R: Ha én ezt a fiúknak elmesélem… Bár azért jó lett volna tudni mi a vége… Talán egyszer továbbálmodom…
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
! Annyira édes történet!
nagyon szuper remelm rafa tovabb almodja az almat es lesz fojtatas valamikor
(minel hamarabb)