A második nap reggel még alig pirkadt mikor jött a sebhelyes és hatalmas ordítással ébresztette őket. A 4 fiú persze semmit nem értett az üvöltözésből, de mivel jó hangos volt felébredtek.
S: Ébresztő, ti lusta disznók! Mire vártok, hogy kérvényt nyújtsak be?? Ma van a viadal első napja! Felkelni!
A gladiátorok morgolódva, zúgolódva tápászkodtak fel és a négy barát is követte a példájukat.
A: Szerintetek ez fél?
D: Ki?
A: Quasimodó.
F: Na annyira talán mégsem csúnya, de tetszik! Hehehe.
R: Már miért félne?
A: Úgy ordít, mintha nyúznák!
F: A fogorvosom most nagyon örülne, ha itt lenne az biztos.
R: Amennyiben?
F: Nézd a fogait! Illetve pontosítok, foghelyeit! Mi pénzt zsebelne be rajta a doki!
R: Az tuti. Biztos küzdött párszor és ott veszítette el őket.
D: Vagy a fogmosással áll hadilábon. Most, hogy erről van szó, nem hittem volna, hogy hiányozni fog egy ilyen hülye kis dolog, mint a fogkefe.
R: Én egy borotvának is örülnék. – dörzsölte meg kissé borostás arcát a spanyol fiú.
A: Na ja mindkettő jól jönne. Mit gondolsz, ezek miket használnak?
F: Azt hiszem Andy ez ki fog derülni hamar.
A sebhelyes gesztikulálva mutogatta, hogy mindenki menjen ki az udvarra. Bár még elég korán volt, máris nagyon melegen tűzött a nap. Egy hűvösebb helyiségbe mentek mindnyájan, ahol néhány terített asztal várt rájuk, rajtuk a megszokott barna kenyér, hús és vizezett bor helyett rengeteg finomság volt. Fehér, ropogós cipók, pirosra sült pecsenyehúsok, zöldségek, gyümölcsök és italként gyenge sör. Igaz abból nem túl sok, hiszen még csak be sem csíphettek. A gladiátoroknak ez nem volt újdonság, mert minden komolyabb küzdelem előtt ez várt rájuk. Ám a négy utazó barát azonban csak tátott szájjal bámult.
D: Oh! Nyami!
F: Mit nyami! Ez fenséges! Most érzem csak, hogy milyen éhes vagyok!
R: Na Nole, azt hiszem itt ez a Hilton. Hú, de jól néznek ki!
A: Látjátok ott azt a combot? Hogy szemez velem?
D: Melyik? Az a nagy ott középen? Mert az rám kacsingat!
A: Nem az a piros ott a szélén.
R: Én amondó vagyok, hogy húzzunk bele, ne csak a szánk járjon, mert ezek felesznek előlünk mindent!
F: Jó ötlet!- ezzel példát mutatva oda is lépett az asztalhoz és azonnal kivett egy nagy húst és egy kisebb cipót. A többiek is követték, a gladiátorok közé vetették magukat. Pár pillanat múlva csak csámcsogásokat, hatalmas nyeléseket és böfögéseket lehetett hallani. Hiába ez mégsem a Hilton volt, de ez most a legkevésbé sem zavart senkit. Az egyik asztalon kis poharak álltak. A gladiátorok az evés után ezzel fejezték be az étkezést. Gurguláztak párszor vele és egy nagy edénybe köpték a folyadékot. Ebben a pohárban gyógynövényekből főzött ital volt, a száj tisztán tartására.
A: Na Roger azt hiszem itt a mi fogkefénk!- jól öblögetett a fanyar ízű itallal, majd kiköpte.
Jesszusom! Ez borzalmas, de legalább frissítő. Próbáljátok ki!
Megtették.
R: Na már csak a borotva hiányzik!
F: Azt hiszem arra a kés használatos. Bár 1-2 napos borostával még kibírjuk, azt hiszem.
A: Ki. Csak ne legyünk előbb-utóbb a Z’zi Top.
Reggeli után később az udvaron gyülekeztek és egy árnyékosabb sarokban ültek le. A sebhelyes eléjük állt és ismertette velük a napi programot. A négy fiú persze szegény csak bambán nézett rá, hiszen semmit nem értettek az egész szónoklatból.
S: Nos! Ma van az ünnepség első napja, és a császár küzdelmet akar látni! Mi meg természetesen teljesítjük a kívánságát! Ma harcolni fogtok! Nem vadállatokkal, hanem egymással! Már ismeritek a dolgot, nem beszélnék róla túl sokat. Persze nem mindenki olyan szerencsés, hogy mulattathatja a császárt! 4 párost választok ki, akik küzdeni fognak, ha kell a halálig! De kik is legyenek? – nézett körbe a kis társaságon. 18 ember nézett vele szembe, köztük a négy fiú. A sebhelyes rájuk nézett először, majd megcsóválta a fejét. - Nem! Ti még nem, majd holnap. Kiválasztott 8 embert, akik lemondóan álltak fel és intettek a többieknek. Tudták, hogy valószínűleg nem találkoznak többet. Legalábbis nem mindenki fog visszajönni. Négyen biztosan nem. A többiek megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Ma még nem kell meghalniuk.
D: Ezek hová mennek szerintetek?!
A: Azt hiszem ez világos. Az arénába.
D: Tényleg? Lehet, mert nem valami rózsás a kedvük.
F: Neked sem lenne az, ha az arénában kellene élet-halál harcot vívnod!
R: Az, biztos. Szegény fiúk!
A: Még jó, hogy minket nem választott ki ez az üvöltőgép!
R: Várj csak, ami késik, nem múlik!
F: Jaja! El ne kiabáld!
A: Bocs. Lekopogjam?
D: A fán…
A sebhelyes mielőtt elment volna a kiválasztott emberekkel, megbízta „jobbkezét”, egy nem kevésbé ronda, idősebb, tapasztalt gladiátort, hogy irányítsa a gyakorlatozást, míg vissza nem tér. Terapu az egyiptomi származású harcos bólintott és átvette a vezetést, Fulvius pedig elindult a 8 szerencsétlen emberrel az arénába.
Terapu úgy érezte főnökként hasonló módon kell irányítania mint Fulviusnak, így maga is ordítozni kezdett társaival, noha ő is ugyanolyan helyzetben volt, mint ők.
T: Mozgás, piszkos banda gyakorolni! Egy-kettő! Indulás!
Láthatóan nem nagyon tisztelték benne a többiek a főnököt, de engedelmeskedtek, de csak mert saját érdekük ezt diktálta. A négy fiút kezdettől fogva ki nem álhatta, hogy miért, arra nem tudott választ adni. Egyszerűen irritálta őt a megjelenésük és hogy számára ismeretlen nyelven beszélnek. Különösen a rövid, fekete hajú fickó zavarta. Hasonlított hazája lakóira, akik rabszolgasorba kényszerítették, noha jó pár centivel magasabb volt náluk. Így nem véletlen, hogy az udvar közepére állította őket gyakorlatozni, pihenést alig engedélyezett számukra, vizet is alig kaptak egész nap. Ráadásul többször futásra kényszerítette őket az udvar körül, mezítláb a meleg homokban, hogy kapkodni kelljen a lábukat. Éppen futottak, mikor az alábbi beszélgetés zajlott:
A: Fiúk! Ez a… manus… pikkel ránk!- mondta lihegve.
F: Nem…nem…mondod! Micsoda felfedezés! Mégha… Rafa mondaná!- válaszolt szintén lihegve.
R: Mi van… velem???
F: Semmi… Én csak a spanyol véredre gondoltam!
R: Mi van a… véremmel?
D: Én… sem értem… Hoppsz!- esett hasra Nole, majd gyorsan felpattant, mert Terapu közeledett felé fenyegetően a korbácsát pattogtatva.
T: Felkelni! Tovább! Béna majom!
D: Nekem ez az ürge kezd az agyamra menni! De mi van… Rafával?
F: Én csak arra gondoltam… phüü…hogy a spanyolok voltak a nagy felfedezők és nem az amerikaiak!
R: Ez tuti! Mi fedeztük fel Andyéket!
A: Engem????
R: Téged is!
A. Na ja, lehet! De hozzátok kapcsolható a spanyolcsizma, spanyol gallér… Azért ezek kevésbé a jó híreteket keltik!
D: Meg a spanyol narancs…
Mivel egyre fáradtabbak voltak, csak a bajszuk alatt mosolyogtak ezen. Terapu végül megkegyelmezett nekik és engedte, hogy 10 percet pihenjenek az árnyékban és igyanak a hideg tömlőkből. Lassan estébe hajlott, így várható volt Fulvius visszatérte, nem akarta, hogy feltűnjön neki a fiúk zilált külseje. A fiúk kimerültem feküdtek a hűvös homokon és teljesen elfáradtak.
D: Én ezt nem bírtam volna már sokáig!
A: Én se nagyon, pedig fittebb vagyok, mint te!
F: Én meg még fittebb, de az én nyelvem is lóg…
R: Azt hiszem nálam strammabb fickó itt nincs, de ez nekem is elég volt. Sőt… Bár legalább edzésben maradunk
F: Kösz. De ez a pali, tényleg utál minket!
F: Vajon miért?
D: Nekem lenne tippem.
A: Azt gondoltam, hogy neked lesz ötleted. Például? Na örvendeztess meg minket egy zöngéddel!
D: Nem szereti a teniszt!
A: Bingó! Tuti emiatt!
F: Vagy csak nem mi vagyunk a kedvencei!
R: Fiúk! Sziporkáztok!
D: Sziporka, szívem…
F: Mi?!
A: Milyen szív?
D: Csipet-csapat.
F: Lehet én nem vagyok a helyzet magaslatán, de még mindig nem értem!
R: Ja! Én már értem! A Walt Disney rajzfilm!
D: Az. Egyik kedvencem volt. Főleg Dale!
A: Az nekem is, ebédidő.
F: Volt? Még mindig az. Ezt már nézheted, igaz 12-es karikával… Hehehe. Én a komolyabb filmeket szeretem.
D: Kinek a pap, kinek a papné…
F: Inkább a papné…
Ezt a felemelő beszélgetést a visszatérő Fulvius és csapata akasztotta meg. Mögötte 3 gladiátor jött lehajtott fejjel. Öten nem tértek vissza. A többiek is abbahagyták a gyakorlást, a négy fiú is felállt. Megható csöndben álltak pár percig, többen a lemenő vörös napot nézték a nyugati látóhatáron. Lágy szellő is fújdogált, kellemesen simogatta a bőrüket. Fulvius törte meg a merengést és a vacsora felé irányította őket. A szokásos barna kenyér, reggelről megmaradt hideg hús és a vizezett bor már ismerős menüként várta őket. Vacsora után pedig a szokásos fekhely.
Mindannyian leheveredtek, a gladiátorok a fáradtságtól gyorsan el is aludtak. Terapu keményen megdolgoztatott ma mindenkit.
D: Szerintetek hazajutunk még valamikor? Nem furcsa, hogy erről nem is beszélünk?
A: De az. De mit beszéljünk erről? Nem tudjuk mi történt velünk, így nehéz beszélni róla.
F: Egy biztos, ha valamikor visszavonulok, ezt megírom.
D: Tuti bestseller. Mellesleg önéletrajzot már írtál úgyis, azt nem kell újra, így erre lesz időd…
R: Majd segítek. Co-produkcióban nyerőbb lesz. Gondoljátok csak el! Egy ilyen szerzőpáros könyvére özönlenének az emberek!
D: És akkor bármilyen lehet a könyv, nem viszik vissza.
A: Maximum majd kidobják!
F: Az én könyvemet??? Kizárt!
A: Ja! Bocs, hogy belegázoltam az önérzetedbe! Majd megtorolhatod!
F: ÁÁÁÁ. Inkább majd adok egy dedikált példányt!
A: Alig várom!
Ekkor Fulvius jött egy fáklyával a kezében és fenyegetően rájuk nézett, hogy azonnal fejezzék be a beszélgetést. A fiúk abba is hagyták, és hamar el is szenderedtek, ezúttal álomtalan éjszakájuk volt…
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Réka, bocsi ez az én saram volt.:) Nem tudtam feltenni, mert áramszünet volt a vihar miatt. Csak egy cikkecskét tudtam betenni. :(