A férfi tovább üvöltözött velük, mert ugye a fiúk egyáltalán nem reagáltak rá és ehhez egyáltalán nem volt hozzászokva. Egy idő után Andy nem bírta tovább és odaszólt neki.
A: Jól van, nyugodj már meg! Mit ordibálsz? Még berekedsz! Nem látod, hogy halvány gőzünk sincs miről kvartyogsz itt össze-vissza?
Erre a férfi el is hallgatott. Most neki hangzott értelmetlen karattyolásnak Andy beszéde. Rájött ezek valahonnan nagyon messziről jöttek és nem értik egymást. Ezt mutatta nagyon furcsa öltözetük is. Ki vesz fel ilyet ilyen melegben? Nem szólva a színéről! Fekete-fehér… Borzasztó. És a cipőjük, márha az az, ami a lábukon van. Kész véteknek tartotta, ahogy a lábujjaikat eltakarták. Nem baj - gondolta. - Megoldjuk. Volt már hasonló szituációban, mikor a távoli Asiából jöttek újoncok. Megoldotta akkor is és most is meg fogja. Hiába, nem lehet minden zökkenőmentes - gondolta. Ekkor fogta magát és határozottan az ajtóra mutatott. Teljesen érthető volt mit akar, így a fiúk lassan feltápászkodtak és kimentek az udvarra. A hirtelen jött, tűző nap annyira a szemükbe sütött, hogy kénytelenek voltak eltakarni a kezükkel. Odakinn vagy 30 fok volt. Árnyékban. Éppen a legmelegebb időszak volt Rómában, nyár közepe. A sebhelyes férfi a napra mutatott, majd a ruháikra. Mivel máris ömlött róluk a víz, szép lassan kénytelenek voltak levenni egyenként a ruhadarabokat. A jobb sorsra érdemes drága Gucci, Armani, Calvin Klein ruhadarabok a homokba hullottak. A kifényesített lakkcipők is hamar mellettük végezték. Végül csak a fehér zokni és egy-egy boxeralsó maradt rajtuk. Ekkor már egész kis csődület állt körülöttük és a gladiátorok röhögve mutogattak rájuk. Nagyon fura szerzeteknek tűntek, kinézetre is és a ruhájukat tekintve is. Ők meg csak álltak ott és nem tudták mit is tegyenek. Ráadásul egy zokniban, mely a forró homok miatt volt lábukon, és egy szál gatyában kényelmetlenül és feszengve álltak a vizslató szemek előtt.
D: De jól szórakoznak rajtunk! Mint egy állatkertben, amikor a majmokat szoktuk hasonlóan nézegetni!
A: Tudod! Panem et circenses!
D: Mi van???
A: Régi római mondás! Kenyeret és cirkuszt a népnek!
D: Ja! Te ilyet is tudsz? És mellesleg mi lennénk a cirkusz, mi?
F: Hát, nem mondom, hogy nem gáz a szitu!
A: Mit gáz! Szarban vagyunk, az az igazság!
R: Méghozzá nyakig! Csak kerüljön az az öreg még egyszer a szemem elé! Megkapja a magáét!
F: Miféle öreg?
R: A Mikuláskülsejű!
D: Én is vele találkoztam utoljára! Ittam egy pohár bort, aztán itt ébredtem fel!
A: Én egy sört, de a többi ugyanaz!
Hamar kiderült mind a négyüket ugyanaz húzta csőbe. Közösen el is döntötték, hogy ellátják a baját, ha még egyszer találkoznak. Finoman, de határozottan. A körülöttük álló férfiak tovább röhögtek, mikor a sebhelyes rájuk ordított.
S: Na jó vége az ingyenműsornak! Menjetek vissza edzeni, holnap nagy napotok lesz! Nyomás!
A gladiátorok morgolódtak ugyan, de engedelmeskedtek. Hamarosan kardcsörgetések, puffanások, nyögések hallatszottak mindenfelől. A négy fiú ekkor látta meg igazán hová is került.
R: Szerintetek Spartacus is itt van valahol?
F: Ezek után lehet. De tényleg hol a fenében vagyunk?
R: Látható ez egy gladiátoriskola.
F: Na jó, azt én is látom. De hogy kerültünk ide?
D: Én tudom! Ez csak álom és mi otthon alszunk az ágyikónkban!
Erre Roger jól megcsípte a karját, mire a szerb fiú felordított.
D: Ouch! Jujjj! Ez fájt! Mit csinálsz Roger???
F: Ez elég valóságos volt, nem?
D: Az.
F Akkor észreveheted, hogy ez nem álom.
D: Észrevettem. –dörzsölgette a csípés helyét Nole, amely szép lassan kezdett szép piros színt ölteni. - De akkor mi történt?
A: Hipnotizálás?
R: Egyszerre négyünket? Kizárt…
D: Akkor meghaltunk és ez a mennyország!
F: Te így képzeled el? Nem emlékszem olyan vallásra, amiben így írnák le. Ráadásul kizárt, hogy van olyan pechem, hogy oda kerültem volna ahová te.
D: Miért? Nem lenne jó velem tölteni az örökkévalóságot?
F: Nem!
D: Fiúk, védjetek meg!!!
R: Mitől is?
A: Miről van szó?
Adták mindketten az ártatlant. Közben a sebhelyes odament hozzájuk és a mellére mutatott.
S: Fulvius. - majd a többiekre mutatott egyesével.
A: Ez mit mutogat ránk? Átkot szór?
R: Szerintem bemutatkozott, ez lehet a neve. Fulvius.
F: Szerintem is. Mutatkozzunk be neki mi is.
Ők is hasonló módon megtették. Roger, Rafa, Nole és Andy nevet mondtak, tudták, a teljes nevüket úgysem értené meg, felesleges lett volna azzal próbálkozni. Ezután a férfi bólintott, mutatva, hogy megértette és mutatta nekik, hogy kövessék. Egy kupac öltözethez vitte őket, ahol ízlés szerint választottak. Volt ott saru, kézvédő, térdvédő, hasi páncél, sisak és számos más ruhadarab. Aztán a fegyvereket mutatta meg nekik, abból már ő választott nekik. Roger egy kardot és egy pajzsot kapott, Rafa egy szigonyt és egy hálót, Nole szintén egy pajzsot és egy buzogányt, Andy pedig egy tőrt és egy kardot kapott. Mindezeket természetesen fából. Aztán a gyakorlótérre állította őket és határozottan jelezte, hogy gyakoroljanak. Roger és Rafa, Nole és Andy került egymással szembe. Ám ők csak álltak ott, fogalmuk nem volt mit csináljanak. A sebhelyes kezdett dühbe gurulni és ismételt küzdésre szólított a mozdulata. Erre ők némán elkezdték. Kezdetben csak éppen, hogy óvatosan összeérintették a fegyvereket. A sebhelyes elröhintette magát és ökölbe szorított kezével mutatta, hogy erősebben, mindent adjanak bele. Mivel korunk legjobb teniszezőjeiről volt szó, ügyes volt a kezük, a kondijuk is kiváló volt, így a nap végére egészen belejöttek. Ha nem lett volna az egész helyzet hihetetlen, talán még élvezték is volna. Fulvius elégedett volt velük. Nem tudta, hogy kik voltak, hogy honnan jöttek, de mivel láthatóan edzett férfiakról volt szó örömmel konstatálta 4 új bajnokra tett szert. Bár azon pár percig elgondolkodott, mitől voltak ilyen edzettek, mert arra hamar rájött, hogy nem fegyverektől. A nap folyamán csak egyszer pihenhettek egy órát az árnyékban miközben megebédeltek amúgy késő délutánig gyakoroltak. Az ebéd barna kenyér, szárított hús és vizezett bor volt. A fiúk fanyalogva ették meg. Ráadásul vacsorára is ezt kapták.
D: Hát ez nem éppen egy hiltoni ellátás! Nem túl változatos a menüjük!
R: Miért? Mannára számítottál?
D: Nem, de ez??? Ettől csak éhesebb leszek.
A: Ez van, te kis feneketlen bendőjű!
R: Kérsz az enyémből?
F: Gáláns vagy.
A: Az. Vagy csak nem éhes.
D: Nem, köszi. Ebből ennyi is elég. Meg neked is kell az energia, edd csak meg!
R: De én szívesen adok!
D: Tudom, Rafa.
A: Én mondjuk azt nem akarom tudni ez milyen hús!
F: Marha!
A: Én?!
F: Nem te, a hús!
R: Szerintem sertés!
D: Mindegy mi, az íze borzalmas, mintha nem is tudom… gumi lenne.
A: Te már ettél gumit?
R: Rágógumit esetleg.
D: Ez jutott eszembe.
F: Hát, tényleg nem a legjobb, de végülis ez nem egy hízlalda.
R: Hát az tényleg nem.
Vacsora után egy nagy hálóhelyre vitték őket, így a többi gladiátorral egy helyen kellett aludniuk. Ám azok ügyet sem vetettek rájuk, hiszen kívülállóknak tartották őket és amúgy sem értették volna meg egymást. Ráadásul pontosan tudták milyen kemény nap vár rájuk, így minden percet alvással akartak tölteni. A négy jómadár azonban bár hullafáradt volt, nem bírt aludni. A vakolatlan fal mellett ültek és magukban próbálták megfejteni mi is történhetett velük. De nem jutottak eredményre.
D: Szerintetek tényleg a múltban vagyunk, vagy ez csak valami kandi kamera?
A: Múltban? Ugyan már! Az nem lehet!
R: Én meg azon gondolkodom írtam e alá valami papírt ami esetleg segítne rájönni…
F: És?
R: semmi. Nem lehet ez egy valóságshow sem, én nem jelentkeztem egyre sem.
F: Miért szerinted bármelyikünk jelentkezett?
R: Akkor passz.
D: Nekem sincs több ötletem. Akkor várjuk ki mi lesz a vége.
A: Na ja. Ha nem végezzük az arénában.
F: Csak nem!
R: Én nem vennék rá mérget!
Ekkor több fekvő férfi is rájuk pisszegett, hogy hallgassanak már el végre. Ők be is fejezték és alig telt el 10 perc elaludtak. Volt, aki álmákban mindnyájan otthon volt, egy nagy fürdőkádban ült, finom gyümölcsöket evett, relaxált… Volt, aki éppen meccsen játszott… Volt, aki éppen egy jó mulatóban táncolt és jól szórakozott… És volt, aki egy jó kosármeccsen szurkolt a Chicago Bullsnak. Reggel nagyon rossz volt mind a négyüknek az ébredés, hiszen rá kellett jönniük, hogy ezek voltak az álmok és ami most történik velük az a valóság. És hamarosan még inkább rájöttek erre…
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Jujjjj de izgi!!!!!!!!!!!!!
Nagyon várom mi fog történni velük