Világszenzációt és hatalmas megdöbbenést fog kelteni Dr. Stephen Molstein korszakalkotó találmánya, melyet oly régóta megálmodtak már az egyes korok tudós koponyái. Amit eddig csak elméletben írtak le, vagy csak sci-fi filmekből és könyvekből ismerhettünk, hirtelen valósággá vált a XXI. század elején. Dr. Molstein feltalálta az időgépet. Igazából nem is gép volt ez, hanem egy kicsinyke mikrochip, mely tárolta a megfelelő adatokat és egy különleges anyag segítségével képes volt a test időbeni utaztatására. Lassan 5 évtizede dolgozott már a szerkezeten teljes titokban. Einstein, Galilei, Tesla és más hasonlóan lángelmű emberkék korábbi munkájára építette tevékenységét. És végül pár nappal ezelőtt, egy kora reggeli hideg és ködös angliai januári reggelen megtörtént a nagy áttörés. A kis chippel ellátott egérke egyik pillanatról a másikra eltűnt az asztalról. A beállított időszerkezetnek megfelelően pár perc múlva jelent meg újra. A doki ujjongott, szinte gyerekként kezdett toporzékolni, annak ellenére, hogy már majdnem nyolcvan éves volt. Ősz haját tépte, fehér szakállát húzogatta és közben el is sírta magát. A szemében őrület csillogott és így kiáltozott a laboratórium közepén:
M: Istenem! Ennyi idő után, de csak sikerült! Ide nekem a Nobel-díjat! Mit a Nobel-díjat! Enyém a világhír! Történelem leszek és végre megbecsülnek, ahogy érdemlem!
Nem volt csoda a doki reakciója. Először a hazáját kellett elhagynia a háború miatt, aztán a családja hagyta el, mert állandóan a kutatással foglalkozott. Végül a tudóstársadalom száműzte őt, különös elmélete miatt. Váltig állította, hogy ismeri az időutazás megalkotásának módját. Ezt nem hitték el neki, így végül teljesen kívülállóvá vált. Egyedül élt már majdnem 40 éve, csak egy öreg bejárónő jött hetente a bevásárlással és takarítani. Amúgy senkivel nem érintkezett, nem is volt csoda, ha egy kicsit megőrült.
M: Végre! Alig várom, hogy a sok okostóni térden csússzon előttem, és bocsánatért könyörögjön! Erre várok már lassan egy fél évszázada! A világ a lábam előtt fog heverni! Én leszek a világ ura!
Közben az egeret visszatette a ketrecbe és ugyanezt a kísérletet megcsinálta újabb állatokkal. Előbb egy macskával, aztán egy kutyával, később egy csimpánzzal. Mindannyian időutazók lettek és semmilyen káros következménnyel nem járt a művelet. Teljes siker volt a felfedezés. Most már csak egy dolog volt hátra, az, hogy emberen is kipróbálja. Már csak azt nem tudta, hogy kin. Illetve kiken, mert úgy tervezete egyszerre több emberen kellene bizonyítani. Persze arra nem is gondolt, hogy először magán próbálja ki, nem volt annyira bátor. Mrs. Smith, a bejárónő is kiesett a jelöltek közül, ha mégis valami gond lenne, nem akarta bántani a nőt. Jobb alanyokat keresett.
M: De kik legyenek? Vajon kik?- töprengett hangosan, fel-le mászkálva. Ekkor a szeme a TV-re tévedt, ahol éppen sporthíreket mondták. Kezébe vette a távirányítót és feltekerte a hangot. Ezeket a híreket szinte sosem hagyta ki. Éppen egy jótékonysági teniszgála zajlott a városban, itt volt az elit színe-java. Az így is zsúfolt naptárukba éppen, hogy belefért ez a 2 nap.
TV: …a meccsek sorra követik egymást. Itt van a ranglista első 10 helyezettjéből 7 kiemelt és természetesen hazánk reménysége Andy Murray. Körmérkőzéseken egy-egy szettet játszanak egymással. A bevételt a St. Anna és St. Catherina kórház gyerekrészlegének ajánlották fel a szervezők…
Dr. Molstein szája hatalmas mosolyra húzódott. Megvannak a tökéletes alanyok a kísérlethez. Erős, fiatal, edzett férfiak. A doki szerette a sportokat nézni, ez az egy dolog volt, ami lekötötte a munkáján kívül. A tenisz, a foci és a Formula-1 állt különösen közel s szívéhez. Így ez a TV hír, ötletet adott neki a folytatáshoz. Egyszerűvé vált a dolog, elhív magához néhány teniszezőt és kipróbálja rajtuk. Persze tudta, hogy ez nem etikus, de egyáltalán nem érdekelte. Meg kellene őket kérdezni beleegyeznek-e a dologba, de ez eszébe sem jutott. A válasz előre borítékolható lett volna. Ő azonban nem kockáztathatott. Így hamar akcióba is lépett. Egy áljótékonysági estét hirdetett meg másnap estére, ahová meghívta Roger Federert, Rafael Nadalt, Novak Djokovicot, Andy Roddickot és David Nalbandiant. Direkt őket válogatta ki. A top 3 nem maradhatott ki, melyből egyet különösen kedvelt és a másik két játékos is ott volt a top10-ben. 5 teljesen eltérő emberről volt szó, minden téren, így kitűnő kísérleti „nyulak” voltak számára. Mindent profin megszervezett, ami az ő korában kész csoda volt, és végül az első 4 fiú el is fogadta a meghívást. Az argentin egyéb elfoglaltsága miatt lemondta. Eltérő időpontokra hívta magához őket, hogy nehogy találkozzanak idő előtt és a gyanútlan áldozatok rendben meg is érkeztek, világranglistás helyezésük sorrendjében. Először tehát Roger, aztán Rafa, harmadjára Nole és végül Andy. Mindegyiküket itallal elkábította, beinjekciózta a bőrük alá az időchipet, melyből nem csak 1 prototípus, hanem 5 darab is volt. Úgy döntött oda küldi őket az időben, ahol biztos megállják a helyüket. Ráadásul kedvenc történelmi időszaka is volt egyben. Ez nem volt más, mint az ókori Róma, Nero idején, a Kr.u. I. században. Nem is volt véletlen, hogy egy őrült császár korát tartotta szépnek és jónak. A helyet is pontosan megjelölte, Appius gladiátoriskolájába repítette vissza őket. 3 napra állította be az időt, úgy gondolta ennyi elég lesz. Nem gondolt bele, ebben a 3 napban mennyi baj érheti a fiúkat, erre nem terjedt ki a figyelme és a felelősségérzete. Így történt, hogy a 4 fiú az ókori Rómában tért magához Kr.u. 61-ben, egy hideg és kemény kőpadlón heverve. Lassan eszméltek és igyekeztek feltérképezni a helyet ahol voltak. Szinte az első, amit megláttak egy saruba bújtatott piszkos láb volt a fejük felett. Felnéztek, de nem lett szebb a látvány. Egy hatalmas, sebhelyekkel borított, korbácsot szorongató férfi nézett le rájuk, arcán vérszomjas, egy vágásból eredő seb miatti, torz vigyorral… Majd rájuk ordított, ám ők még kissé kábán, értetlenkedve néztek a nekik érthetetlen, zagyva szövegre. Nem értették, hogy mit beszél, hisz latin volt, annak is egy régies változata és bár ők maguk összesen vagy 6 nyelven beszéltek fogalmuk sem volt arról, hogy mit mondott a férfi. Egyre hangosabban és mérgesebben kiabált rájuk, a négy fiú ijedten és kétségbeesetten összenézett. Mi a manó történik velük??? Hol vannak egyáltalán??? Mi ez?? Csak egy rossz álom??? Csak az lehet! Ám nagyon is valóságosnak tűnt… Az is volt, ezt hamarosan saját bőrükön tapasztalták…
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Nekem nagyooon tetszik!!!