D: Basszus, én mindjárt összecsinálom magam! Ez rémisztő!
F: Csak ne ide, jó? Menj, ki ha lehet! És ha már ott vagy nézd már meg mi az!
D: Újfent megjegyzem, nagyon vicces vagy ma Roger!
R: De tényleg mi lehet ez? Most már nagyon kíváncsi vagyok!
D: Kíváncsi??? Jó neked! Én nem vagyok az!
A: Egy biztos, mindjárt megtudjuk, ha ideér!
R: Tudom, már említettem, hogy nem igazán akarom tudni, de mégis azt mondom, hogy most már szeretném tudni!!!
A: Már csak pillanatok kérdése…
És ekkor mintha csak teljesülne Nole korábbi jövendölése valaki, vagy valami megkocogtatta odakinn a sátort. A négy fiú egyszerre ugrott talpra.
D: ÁÁÁÁÁÁ!!! Én csak vicceltem!!!
F: Késő bánat… Nem tudtad, hogy néha szavaink valóra válnak?
D: De miért pont ez? A US Open előtt is kívántam valamit! Az bezzeg nem jött be!
F. Szerencsére…
D: Szerencsétlenségre…
A: Azt hiszem, ha ezt túléljük mostantól veled jósoltatok Nole! Jobb vagy, mint a legjobb cigányasszony!
R: Helyesen mondod, HA túléljük!
D: Kösz, Andy, de lemondok róla, hogy a házi jósod legyek…
Újra hallatszott a kaparászás odakinn, ráadásul az eső is megint elkezdett esni. Mit esni! Újfent leszakadt az ég! Ráadásul a szél is feltámadt és folyamatosan zörgette a sátortetőt.
F: Na még ez is! Újra ömlik az eső!
R: Remélem jól rögzítettétek a sátort, nehogy elvigye a fejünk fölül!
A: Nyugi, kiscserkész voltam annak idején!
D: És???
A: Ott megtanultuk, hogy kell jól felverni egy sátort!
D: Micsoda öröm! Roger, te mi voltál kiskorodban?
F: Én?! Gyerek…
D: Nahát! Ki hitte volna?
Odakinn harmadjára is felhangzott a kaparászás, melyhez már egy ismeretlen hang is párosult.
H: Hdrr… Eing…Vadrtp…
R: Mintha valaki beszélne odakinn!
A: Az lehet, de én semmit nem értek. Milyen nyelven? Mondjuk, én csak angolul tudok!
De nem lehet, hogy csak a szél?
F: A szél nem ad ki ilyen hangot!
D: Honnan tudod? Szélszakértő is vagy?
F: Az nem, de az egyik kedvenc színészem Bud Spencer!
D: És akkor mi van???
F: Találd ki!
D: Őt én is imádom!
F: Akkor sejtheted mire gondolok!
D: Gőzöm sincs!
F: Akkor majd tartok egy bemutatót, ha gondolod!
D: Verekedni akarsz?
R: Fiúk, fiúk! Álljatok már le! Roger, majd később lenyomod Nolét, ha akarod, de most koncentráljunk a hangokra!
D: Lenyomni? Engem? Nem fog menni! Most nem fog bejönni a kicsi a bors, de erős szlogen!
F: Kicsi a bors??? Mármint én?
D: Nem is én!
A: Tényleg fejezzétek már be!
Újra felhangzott a hang odakinn.
H: Ghrd… Hzstr… Lpeks…
R. Na nekem ennyi elég! Kimegyek!
F: Megőrültél???
R: Nem, de mi értelme annak, hogy teli gatyával itt gubbasztunk?
D: Jelzem, hogy nekem még nincs tele!
F: Csönd!
A: Egyedül akarsz kimenni?
R: Na ja, ha már muskétástársaim nem jönnek!
D: Én is megyek, d'Artagnan sem félt soha! Menjünk, Rafa!
A: Igazad van Rafa, nézzünk a szeme közé annak a valaminek!
D: Márha van szeme!
F: Fejezd már be! De tényleg nézzünk ki, mert úgysem jutunk semmire azzal, ha csak itt ülünk és beszélünk!
Rafa oda is ment a sátor bejáratához, lassan elkezdte felhúzni a cipzárt, mögötte, meg mint egy szardíniásdobozban, a hátára tapadva álltak társai.
R: Ne lihegjetek már a nyakamba!
A: Bocs, de nem akarjuk, hogy egyedül nézz szembe azzal a valamivel!
R: Kösz, de ha nem nyomódtok ennyire nekem, akkor is jó lesz!
Erre mindhárman hátrább léptek, de csak egy picit, így alig lett nagyobb a rés, Rafa sóhajtott és tovább húzta a cipzárt. Mikor teljesen felhúzta, gyorsan felrántotta az ajtaját és kilépett. Roger, Andy és Nole is követte. És ekkor jött a nagy meglepetés számukra…
Ugyanis senki sem állt az ajtó előtt. Csupán a szél vágott ágakat a sátorhoz, ez lehetett a kaparászás, ahogy néha nekicsapódott a bejáratnak.
F: Ok, a kopogást kipipálhatjuk! Az ágak voltak. De a hang?
Jobbra-balra nézelődtek, de alig láttak valamit az esőfüggöny miatt. Ráadásul máris bőrig áztak mind a négyen.
D: Én sokat nem látok, bár nekem nem is olyan jó a szemem.
A: Nyugi, az enyém jó, de én sem.
Újra felhangzott a zaj, és mindhárman önkéntelenül elindultak abba az irányban ahonnan hallották. Azaz balra. Néhány perc után meg is találták a hang forrását. Nem bírták ki, hogy ne nevessenek. Már maguk elé képzeltek mindent, a legrémesebb dolgokat is, de ezt nem. Így most megkönnyebbültek nagyon. Amit maguk előtt láttak az nem volt más, mint egy szél által homokból létrehozott homokkürtő. Ezen átjárva a szél, ha jó irányból fújt át rajta, adott ki érdekes, ijesztő, néha emberi beszédnek is hallatszó hangokat.
R: Na itt a mi szörnyünk!
D: Én mondtam, hogy lehet nincs is szeme!
F: Mondtad, mondtad…
A: Újfent igazad volt, most már tuti, hogy Nostradamus reinkarnációja vagy!
D: De ő nem volt szerb!
R: Az lehet, de ilyen kicsinységekre nem adunk!
Roger Federer megelégelte, odament és szétrúgta a homokképződményt.
F: Nesze neked!
D: Jól megbüntetted!
F: Én meg! De most te jössz, itt az ideje!
Ezzel egy nagy adag vizes homokot kapott fel és vágta oda a szerb fiúhoz, akit pont nyakon talált. Nole meglepődött, de több sem kellett neki, ő is felkapott egy adagot és a svájci felé dobta, akit a hasán ért a találat.
D: 10 pontos lövés! Tudok, mi?
Rafa és Andy igyekezett háttérbe húzódni, hogy a másik két fiú hagy "intézze el egymást". Ám amikor egy eltévedt lövés eltalálta Rafát, úgy döntött beszáll. Mivel Andy sem akart kimaradni, pár perc múlva négy nyakig sáros, kimerült, de jókedvű fiú állt a szélorgona maradványai mellett.
D: Basszus, ha én ezt elmesélem Anának! Nem fogja elhinni!
F: Az tuti, hogy a csajok azt hiszik majd csak kitaláltunk mindent!
A: Majd tanúsítjuk egymásnak az eseményeket!
D: De azért azt kihagyom, hogy majdnem betojtunk attól a hangtól!
R: Már aki! Én nem!
F: Én sem!
D: Te nem?! Ki jött ki utoljára a sátorból?
F: Andy!
A: Én ugyan nem! Miért fogod rám?
F: Én nem fogom! Igaz is, Nole volt az utolsó!
Több sem kellett a szerb fiúnak nekiment Rogernek és ledöntötte, birkóztak egy ideig, mire Rafa odament és szétszedte őket. Azaz szedte volna, de inkább ő is belekeveredett a birkózásba, amit azonban nem nagyon bánt. Andy vigyorogva csóválta a fejét, de nem sokáig. Tigrisugrással belevetette magát ő is a küzdelmekbe. Pár perc után mind a négyen kifulladva, lihegve, a sártól szerecsenkülsővel kikerülve feküdtek egymás mellett. Feküdtek is ott jó pár percig, miközben az eső is újra elállt.
R: Ez jólesett! Régen engedtem így ki a gőzt!
F: Tényleg? Na én sem ezzel töltöm a napjaimat!
D: Azt tudjuk. Folytassuk?
A: Inkább nem! Menjünk vissza a sátorba és öltözzünk át!
D: Jó ötlet, bár ha így halad nekem nem marad tiszta ruhám!
R: Majd kimosod!
D: Mosónőnek nézel???
R: Hogy most minek nézlek, azt hagy ne mondjam el, jó?
D: Te sem vagy semmi, hidd el!
R: Elhiszem!
Visszamentek a sátorhoz, ahol újabb hatalmas meglepetés várta őket… Ki tudja már hanyadik mostanában…
A hidroplán ott állt a parthoz közel. A nagy verekedésbe belemerülve és az esőtől nem hallották, hogy megérkezett. Derek a pilótafülkéből integetett ki, és a négy lány pedig ott állt a sátor mellett és őket várta. Amikor azonban meglátták barátaikat, eltátották a szájukat, mert ebben a pillanatban, ha rájuk néztek abban sem voltak biztosak, hogy őket látják. Négy nyakig sáros, szakadt ruhás, a fülig érő, vigyorgó szájuk miatt csak fogaik és szemük fehérsége villogott ki. Mint négy, nagyranőtt busman álltak ott és ahogy a döbbent lányokra és a repülőre néztek mind a négyen önfeledten elkezdtek nevetni. És csak nevettek, nevettek, nevettek…
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Irtó jól szórakoztam:))))Gratulálok Adri
Még sok ilyen aranyos történetet olvasnék!