Rafa és Nole kétségbeesetten nézett egymásra. Kibukkantak valahol, ahol nem kellett volna és most tanácstalanok voltak. Nem is csoda két fiatal fiúról van szó, kik sportágukban profik voltak, de akik igazából hasonló helyzetbe még sohasem kerültek és nem volt mellettük egy tapasztalt ember, aki segített volna nekik ötleteivel. Magukra voltak kénytelenek hagyatkozni és egymásra. Zsenge koruk és hevességük miatt kicsit össze is kaptak.
D: Hát azt hiszem, hogy most aztán jól benne vagyunk.
R: Benne… Méghozzá nyakig.
D: Hát igen. Ezt a Kolombuszos dolgot vígan el is felejthetjük.
R: Neki könnyű volt, volt iránytűje.
D: Az lehet, hogy volt neki. De neked meg itt vagyok én!
R: Na ez igaz. Bár szerintem annak csak örülhetett, hogy akkor még nem éltél. A te segítségeddel maximum az Antarktiszt fedezhette volna fel. Indiánok helyett iglukat talált volna. Ennyi támogatással, amit tőled kaptam ő sem ért volna el az Újvilágba az tuti.
D: Bocs, de nem az én őseim voltak felfedezők. Ki mondta mellesleg, hogy "én a napot nézem és mindig balra van"…
R: Ott is volt…
D: Na jó hagyjuk, ne vitatkozzunk.
R: Rendben. Szerintem is.
A két fiú idegességében szólalkozott össze, de amit kiadták a felesleges gőzt, gyorsan le is higgadtak. Barátságuk jeleként kezet is fogtak, szent volt a béke újra.
D: Most mit csináljunk?
R: Jó kérdés. Én azt mondom, hogy szerintem menjünk folyamatosan a part mentén az egyik irányba. Ha ez egy sziget előbb-utóbb csak célhoz érünk, nem?
D: Márha ez nem valami bazi nagy sziget, mert akkor aztán gyalogolhatunk eleget, míg le nem járjuk a lábunkat. Élelem és víz nélkül amúgy sem bírnánk sokáig. Basszus, hogy tévedhettünk így el? Mi lesz, ha tényleg nem találunk vissza? Én máris kezdek éhes lenni.
R: Adjak egy csokiszeletet?
D: ÁÁÁ. Attól csak még éhesebb leszek. Menjünk inkább. De merre is? Balra vagy jobbra?
Szerintem jobbra.
R: Inkább balra.
D: Na, kezdjük megint? Akkor most, hogy döntsük el? Sorsot húzzunk? Kő-papír-olló? Birkózzunk meg?
R: Szó sem lehet róla. Üsse kő. Menjünk jobbra. Legalább majd mondhatom: Te javasoltad!
D: Kösz. Legalább egálban leszünk.
R: Nem leszünk. De induljunk.
Elindultak. De alig mentek pár percet rájöttek ehhez a túrához már túl vannak öltözve. Levették a cipőt és a zoknit, a puha homokban nem volt rájuk szükség. A hosszúnadrágot és az egyre jobban rájuk tapadó pólót is levették, lecsavarták magukról a felsőt is. Nehezen, de begyömöszölték a ruhákat a hátizsákba. Ám a cipők már nem fértek bele, azt kézben kellett tovább vinniük. Mindkettejükön csak 1-1 rövidnadrág maradt. Rafán fekete, kis fehér csíkokkal tarkítva 1-2 helyen, Nolén egyszínű sötétkék.
Közvetlenül a part mentén haladtak, így lábukat csapdosták a hullámok. Jó félóra séta után megálltak pihenni. A part nem akart elfordulni, csak hosszan húzódott előttük és utánuk is. Ráadásul Rafa észrevett valamit a háta mögött, ami nagyon kezdett nem tetszeni neki. Nole észre is vette, hogy barátja arckifejezés még borúsabb lett.
D: Mi a baj? Jól vagy?
R: Én igen. Csak az eget nézem.
D: Az eget? Még mindig? Miért?
R: Nézz hátra!
Nole hátrafordult és összeráncolta a homlokát.
D: Na ne! Még csak ez hiányzott! Csak nem vihar lesz?
R: Mindenesetre csúnyán néz ki. Amúgy is itt most monszunidőszak van, nem?
D: Tényleg?
R: Én azt hiszem, hogy igen.
D: Jesszusom, akkor jó kis zuhi elé nézünk! Kapkodjuk a lábainkat!
R: Jó, jó, de merre menjünk tovább? Ha itt megyünk és elkap minket az eső, az nagyon nem lenne jó. Semmi fedezék nincs a közelben.
D: Hát nem. - körbenézett. - Mi lenne akkor, ha visszamennénk az erdőbe? Ott talán találunk valami fedelet a fejünk fölé.
R: Jó, akkor bemegyünk majd újra, de egyenlőre menjünk parton tovább, majd meglátjuk mi lesz.
D: Menjünk.
Továbbsiettek a part mentén, de a fekete felhők mintha versenyre akartak volna kelni velük egyre gyorsabban közeledtek.
Pár perc múlva Rafa így is szólt:
R: Ezt bizony nem rázzuk le Nole!
D: Úgy tűnik! Bőrig fogunk ázni! Rousseau után szabadon: Vissza a természetbe! Irány az erdő!
R: Professzor Djokovic újra megszólalt!
D: Ne kezdd megint! Inkább iparkodjunk!
Mielőtt újra belépek az erdőbe visszavették a ruháikat, amik azóta kicsit összegyűrődtek. Még jó, hogy egy fotós sem volt a közelben. Már javában benn jártak a fák között, mikor megdörrent az ég.
R: Lehet mégsem volt jó ötlet ez az irány az erdőbe?
D: Ha villámlani fog, akkor valóban nem.
Alighogy kimondta hirtelen ömleni kezdett az eső, kész esőfüggöny alakult ki. Pillanatokon belül eláztak a fiúk.
Már rohantak, bár nem tudták miért, hiszen a fedezék már tárgytalanná vált, mikor hihetetlen módon újra az ijesztő szobor előtt találták magukat.
R: Azt a mindenit! Hogy kerül ez ide? Már rég magunk mögött kellett hagynunk, nem?
D: Biztos hogy ez ugyanaz?
R: Nem. De ugyanolyan csúnya.
D: Az. Ronda egy muki. - egy lépéssel közelebb ment hozzá, majd nagy kiáltással hirtelen eltűnt Rafa szeme elől.
R: Nole!!!!!!!!!!!!!
Nole halk káromkodásai mintha a föld alól hallatszottak volna. Rafa óvatosan közelebb lépett és lenézett maga elé. Egy majd 3 méteres gödör alján ott mondta a magáét barátja. Az eső feláztatta a talajt, így egy régi gödröt kimosott, melybe a szerb fiú beleesett.
R: Jól vagy? Nem ütötted meg magad? - kiáltott le.
D: Nem. A lelkem sérült meg. Mint egy vakegér úgy estem bele ebbe a … Jobb is, hogy nem érted miket mondtam az imént. - felállt és körbenézett a gödörben. Az egyik oldalon kis vágatot látott meg.
D: Te Rafa, van itt valami nyílás! Megnézem.
R: Mekkora? Csak óvatosan!
Nole odament és benézett a lyukon, de semmit nem látott. Kicsit megmozgatta a falat és az elég hamar leomlott egy nagyobb darabon. Éppen annyira, hogy beléphetett az üregbe.
R: Mi van? Mit találtál?
D: Még semmit! Most tágítottam ki a rést… bemegyek… mi a… de hisz ezek… Istenem!!! Te jó ég!!!
Újra a gödör látható részébe ment a szerb fiú, hogy Rafa látta fentről. De az, hogy ment enyhe túlzás volt, inkább támolygott, majd leült.
R: Mi van veled Nole???
D: Én… ott… borzalom…
R: Mondd, már mi van ott? Lemenjek hozzád?
Nole felnézett, arca nagyon feldúlt volt.
D: Meg ne próbáld! Nehogy legyere! Sőt! Inkább húzz ki valahogy. Ki akarok innen kerülni! Azonnal!
R: De mi van ott?!
D: Majd elmondom, csak kérlek, szedjél már ki innen!
Miközben mindez zajlott az eső tovább ömlött. Rafa lehasalt és két kézzel lenyúlt barátjáért, aki felnyúlt Rafa kezeiért, megragadta őket, aki köszönhetően izmos karjainak, erőből felhúzta barátját. Ott Rafa legnagyobb megdöbbenésére Nole hirtelen átölelte, és így álltak ott pár pillanatig az esőben, majd ugyanolyan váratlanul elengedte.
D: Bocs. Remélem nem érted félre, de ez jólesett.
R: Öööö. Semmi gond. Mi történt ott lenn? Mit láttál?
D: Borzalom. A lyuk tele van csontvázzal. Némelyiken még ott a… ÁÁÁÁÁÁ. Nem is részletezem. Szörnyű volt.
R: Miiiii??? Ez rémes!
D: Finoman szólva.
R: Akkor valóban áldozóhely lehetett ez valamikor, azok meg az áldozatok maradványai lehetnek.
D: Biztosan. Ez az eső is az agyamra megy! Meg ez az egész kirándulás is! Csak egyszer jussak haza!
R: Nyugodj meg! Az idegesség nem tesz jót!
D: Na ja, árt a szépségnek mi?
R: Ez az igazi Nole! Ez a vicces srác.
D: Pedig viccelni van legkevésbé kedvem. Te meg mit bámulsz azokkal a gülü szemeiddel?
R: Én????
D: Ugyan már! Nem te! Ez a szobor! Mintha kárörvendően rám vigyorogna. Mintha élvezné, hogy halálra rémültem.
R: Én is úgy érzem, mintha folyton minket nézne, olyan nem is tudom… gonosz… Akkor nincs mit tenni, lépjünk le innen rögvest.
D: De máris.
Rafa előrement, vaktában választva utat, Nole követte. Így mentek tovább a zuhogó esőben.
R: Tudom már mondtam, de ilyenkor jó ez a fizura, nem megy a szemedbe a haj. - ezzel vagy ezredjére simította hátra csuromvizes fürtjeit.
D: Ilyenkor valóban jó.
Mentek tovább, hol ilyen egetrengetően érdekes párbeszédekkel beszélgetve, hol csak némán lépdelve. Hirtelen egy alak bontakozott ki az esőfüggönyből. Ők megtorpantak és bevárták őt…
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Hol van már a mai "szigetadagunk"?