A négy fiú újra az égre tekintett, ahol a gépnek már hűlt helye volt. Aztán pedig zavartan újra egymásra néztek, de megszólalni egyenlőre egyikük sem akart, várták, hogy a másik törje meg a csöndet. A kissé szószátyár barátunk nem is bírta sokáig, így hármuknak nem kellett sokáig várnia.
D: Nos… Akkor most már csak várnunk kell.
F: Tudom, hogy sokadjára mondom, de remélem nem kell sokáig várnunk. Mirka már biztos kész ideg azóta.
R: Xixca is. Remélem a pilóta üzen nekik, hogy mi a helyzet velünk.
D: Csak eszébe jut tán.
A: Biztos. De szerintem addig is kihasználhatnánk a sziget adta lehetőségeket.
R: Mire gonolsz? Nagyon tetszik neked ez a sziget, mi?
A: Valóban. Csak arra gondoltam, pár óráig biztos eltart, amíg eljön értünk valaki. De addig egész idő alatt csak ne üljünk már itt a parton. Úszhatnánk, felfedezhetnénk a környéket, lazulás… bármit.
R: Nem rossz ötlet, Andy! Nekem ez a felfedező-expedíció tetszene.
F: De ha elkószálunk, akkor ha ideér a repülő nem talál itt minket, még képes lesz végleg elmenni. Akkor mi lesz?
R: Semmi. Megvár, ha látja, hogy a csomagjaink még itt vannak. De én is amondó vagyok, hogy még órákig itt lébecolni nem lenne túl kellemes.
F: Nem bírsz az energiáiddal, mi?
R: Dehogynem. De ha te itt akarsz ücsörögni Roger, tedd azt én tuti nem fogok az biztos.
D: Én sem. Türelmetlenebb típus vagyok én annál, ahhoz, hogy itt maradjak egy helyben annyi ideig.
F: Na megszólalt Kuka. Már azt hittem megnémultál.
D: Kösz, Morgó. Nem, nem kukultam meg. Csak hallgattalak titeket. Én is csatlakoznék Rafához, inkább én is a szigetet nézném meg.
A: Én viszont maradnék és úszkálnék egy jót. Merülgetnék, kagylót gyűjtenék…
F: Én is. Akkor nem kellene messzire menni a cuccainktól.
D: De félted! Mi van benne???
F: Semmi közöd hozzá!
D: Na! Egyre gyanúsabb! Na mindegy, ki fog derülni. Akkor fiatalság irány a sziget!
A: Az öregek meg áztassák megfáradt csontjaikat, mi?
F: Hé! Csak a magad nevében beszélj!!!
A: Abban beszéltem.
F: Többes számban?
A: Aha. Királyi többes.
D: Na akkor túrára fel, Rafa!
R: Én kész vagyok. De beszéljünk meg egy időpontot, hogy itt akkor találkozunk, bárki, bármerre megy is. Legyen mondjuk…mennyi is az idő? Legyen 4 óra. Jó ez?
F: Szerintem jó, több mint 3 óránk van addig.
A: Tökéletes.
D: Részemről is rendben.
Rafa és Nole a kirándulás előtt átöltözött. Hosszú tréningnadrágba bújtak. Rafán fekete, Nolén kék póló volt. Mindketten a tréningfelsőjüket a derekukra kötötték, ha hűvösebb idő lenne a fák között. Zoknit és sportcipőt húztak, fejükre baseballsapkát. Nolénak volt egy kisebb hátizsákja abba szúnyogriasztót, kekszeket, italt, zsebkést és két kisebb törölközőt tettek és az ifjú szerb a hátára csapta.
F: Csak ügyesen, srácok! El ne tévedjetek!
R: Bízd ránk! Megleszünk!
A: Akkor, viszlát!
D: Jó időtöltést!
F: Meglesz.
A két fiatal elindult. Jó 5 perc kellett ahhoz, hogy végképp a hátuk mögött hagyják a partot és belevesszenek a fák sűrűjébe. Rafa ment elől, Nole mögötte. Kezdetben csendesen bandukoltak egymás után, nem volt kedvük beszélgetni, a gondolataikba mélyedtek. A fák között kellemesen hűvös és friss volt a levegő. A napfény áthatolt a lombokon és megcsillogtatta a leveleket. Apró állatok neszeztek mindenfelé és csak a két fiú léptei és lélegzetvételei törték meg a folytonos hangokat. Lassan, de határozottan haladtak előre az ösvényszerűségen, mely csak azért volt ösvényszerű, mert a növényzet kevésbé volt összenőve. Rafa olyan hirtelen torpant meg, hogy Nole nekiütközött.
D: Na!!! Mi az? Mi történt?
R: Én… nem is tudom… Mintha láttam volna valamit előttünk, kissé balra.
D: Mit?
R: Én… hát… egy fejet.
D: Egy fejet???
R. Igen. És… lebegett!
D: Na ne már! Egy lebegő fej? Képzelődtél drága barátom!
R: Nem hinném…
D: Na jó. Akkor menjünk és nézzük meg. Mutasd merre láttad!
R: Arra. - mutatott a fák közé Rafa.
Nole arra nézett, de hiába meresztette a szemét nem látott semmit.
D: Nem látok fejet. De kíváncsivá tettél! Menjünk.
Pár pillanat múlva döbbenten álltak meg és szájtátva bámulták a fák közül kibontakozó dolgot…
Eközben Andy és Roger kisgatyóra vetkőzve belevetették magukat a vízbe, amely még éppen kellemesen meleg volt, és persze kristálytiszta. Leúsztak pár hosszot, majd Andynek eszébe jutott, hogy a táskájában van egy felfújható strandlabda. Fel is fújta gyorsan és eszükbe sem jutva, hogy talán kissé nevetséges, de egy jót játszottak vele. Később kissé elfáradva kimentek a partra és lefeküdtek a lágy homokra.
A: Azt hiszem ezt az életet hamar meg tudnám szokni!
F: Naná! Ki nem?
A: Bár azért pár dolog biztos hiányozna egy idő után. Neked mi hiányozna Roger?
F: Mirka.
A: Na jó, de én azt kérdeztem mi és nem ki!
F: Nem is tudom…sok minden… a tenisz…főleg… A versenyek, az utazás, a légkör…
A: Stréber! Más nem?
F: De. Úgy az egész eddigi életem.
A. Igen… De ugye minden jóban van valami rossz.
F: Fordítva.
A: Tudom…
F: Egy biztos. Most Nole idétlen beszólásai nem hiányoznak. Olyan jó nyugodtan itt feküdni…
A: Hehehe. Nekem tetszik a fiú. Olyan "kedves idióta"!
F: Egyetértek. De neki nehogy mond ezt! Tényleg mi lehet velük? Remélem nem tévedtek el! Mennyi az idő?
Andy a vízálló órájára nézett.
A: Fél 3 lesz.
F: Még csak? Akkor még van elég idejük. Pedig nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit találnak.
A: Remélem kannibálokat nem!
F: Ha beléjük botlanak, azt nem tudjuk meg.
A: Na ja, megeszik őket, mielőtt üzenhetnének nekünk. Már látom is magam előtt őket az üstben!
F. Csak nehogy mi legyünk a desszert!
F: Hú, de kipihentek vagyunk!
Mindketten felszabadultan felnevettek.
A sziget belsejében a két fiú továbbra is szótlanul néztek maguk elé. Egy ősrégi, indákkal benőtt, mohás, torz arcú majd két méteres kőszobor állt előttük. A szobor arca szabad volt, míg a testének nagy része a növények által fedett volt. Ezt láthatta messziről lebegőnek a spanyol fiú. Valószínűleg áldozati bálvány lehetett, hiszen előtte kis oltár állt, alatta gyűjtőmedence, mely furcsán elszíneződött. Az egész elég baljóslatú volt. Ráadásul itt a fák is elég sűrűn nőttek és így itt félhomály uralkodott.
R: Jesszusom! Ez borzalmas! Mi a manó ez?
D: Szobor.
R: Vicces. Ha nem mondod, azt hiszem egy lovaskocsi. De hogy került ez ide?
D: Jótól kérdezed! Annyit tudok, mint te. A nagy semmit. Nekem nem tetszik, olyan rosszindulatúan néz rám.
R: Hát nem egy Adonis az tény. Remélem a készítői már nem élnek itt!
D: Csak nem! Elég réginek és elhagyatottnak tűnik!
R: Az nem jelent semmit! Lehet, hogy álcázzák, vagy csak óvatosság miatt néz ki így.
D: Lehet. -kezével belenyúlt a gyűjtőedénybe, de nem volt nedves. - Ebbe rég nem tettek semmit, az tuti.
R: Szerencsére. Én azt mondom, hogy lépjünk le.
D: Díjazom az ötleted! Mennyi az idő?
R: Mindjárt 3 óra.
D: Akkor menjünk vissza szerintem.
Továbbmentek és önkéntelenül gyorsan szaporázták lépteiket. Minél gyorsabban messzire akartak kerülni a rosszarcú szobortól. Hogy gondolataikat eltereljék, beszélgetni kezdtek.
D: Mindezek ellenére szép ez a sziget! Az érintetlen ökoszisztéma.
R: Jaj, Nole! Ezt olyan szépen mondtad! Mondj még ilyeneket Djokovic professzor.
D: Na attól még messze vagyok. Bár a National Geographic biztos örülne, ha itt forgathatna. Lenne mit.
R: Na az tuti. Mekkora lehet ez a sziget? Jó sokat járkáltunk, de mindenütt csak fák és fák. Én azt hittem kisebb.
D: Hacsak nem megyünk körbe-körbe.
R: Nem hinném… Én folyamatosan nézem a napot, mindig balra volt tőlünk. Nem mehettünk körbe.
D: Na te meg kész Kolombusz vagy!
R: Ő nem volt spanyol! Legalábbis a mai álláspont szerint!
D: Mindegy a szándékot értékeld!
R: Mit is?
D: A dícséretet.
R: Ja! Ez az volt? Akkor kösz.
D: A profért kaptad!
R: Te professzor, én Kolombusz?
D: Jobb, mint a Robinson és Péntek nem?
R: Én nem is tudom… Nem biztos…
Eddig jutottak mikor újra kibukkantak a partra. Csak egy baj volt, egyáltalán nem oda, ahol a két társuk várta. Ez a partszakasz teljesen ismeretlen volt a számukra. Kérdően néztek egymásra, szemükben egy kérdés: Most mi legyen???
A part egy másik részén Andy és Roger egyre türelmetlenebb volt, ahogy közeledett a 4 óra. Mikor elérkezett az idő, ők is kérdőn néztek egymásra: Mi történt velük???
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
nagyon jó lett =)=) lehetne sokkal több is (L)