Másnap reggel pontban fél 10-kor mind a nyolcan izgatottan ott toporogtak a szálloda előtt a taxikra várva, amelyek majd kiviszik őket a reptérre. A négy lány gyorsan összebarátkozott egymással és máris szinte barátnőkként a fiúktól különállva beszélgettek, nevetgéltek. A srácok is egy csoportban várakoztak. Néhány perc múlva négy élénk színekre mázolt taxi jelent meg. Bepakoltak és bő negyedóra múlva már ki is érkeztek a repülőtérre, ahol két kisebb hidroplán várta őket. Bepakolták a csomagokat és ahogy megbeszélték a lányok és a fiúk is külön-külön gépekben helyezkedtek el. A gép belseje kicsit ütött-kopott volt, régi bőrülések, málló festék a falakon, nem túl tiszta ablakok. Nem volt túl bizalomgerjesztő, de mielőtt ezt bárki megjegyezhette volna már ki is futottak a leszállópályára és pár pillanat múlva már fel is szálltak. Az első percekben mindnyájan nagyon csöndben ültek a székekben és csak kifelé bámultak az ablakon. A látvány magáért beszélt, lenyűgöző volt. A tiszta, kék óceán csodálatos színekben pompázott, a nap sugarai pedig néha megtörtek a vizen és csillogó színekkel borították víztükröt. Gyenge szél fodrozta a vizet apró hullámokkal. Néha-néha a két gép látótávolságra került a másikhoz, de többnyire eltakarták egymás elől őket a felhők. Jó félóra repülés és hallgatás után, ami merőben szokatlan volt ettől a négy sráctól, különösen a legfiatalabbtól, a gép hirtelen ereszkedni kezdett.
F: Na! Ez gyors volt! Már itt is vagyunk?- nézett kérdőn Noléra.
D: Én… Nem tudom… Azt hiszem…
R: Azt hiszed??? Nem tudod???
D: Nem. De előremegyek és megkérdezem a pilótától.
Így is tett, és pár perc múlva mikor visszatért, olyan elkenődött, kétségbeesett arcot vágott, hogy a többiek rögtön látták valami nagy baj van.
A: Mi történt?
R: Ha látnád, hogy milyen képet vágsz!!! Mondj már valamit!!!
D: Baj van.
F: Azt vesszük észre. Micsoda?
D: Nos… Khm… Szivárog az üzemanyag le kell szállnunk.
F: Itt? Most? A bazi nagy semmi közepén???
A: Ezzel a göbzivel elméletileg a vízen is le tudunk szállni.
F: Kösz, de azt inkább kihagynám.
R: Nem lehetne rádión segítséget kérni?
D: Hát… Az a helyzet, az sem működik.
A: Hogy mit mondasz?
D: Mondom, hogy nem működik a rádió.
A: Azt hallottam, csak nem hiszem el!
D: Sajnos ez van.
F: Remélem még neked fizettek, hogy ezt az ócskavasat igénybe vesszük! És remélem jó sokat is!
R: Ez hihetetlen…
D: Sajnálom, de tényleg. Gyorsan kellett döntenem és nem volt más választásom. De a pilóta megnyugtatott, nem lesz semmi gond. Keres egy alkalmas helyet, leszállunk és megpróbálja megszerelni, aztán mehetünk is tovább.
R: Az bizony jó lesz ha iparkodik, a lányokra a frász fog rájönni, ha nem érünk oda időben.
F: Így van. De nekem a –megpróbálja- szó nem tetszik. Mi van, ha nem tudja megcsinálni???
R: Legyünk optimisták!
A: Nehéz lesz…
Hirtelen meredeken megdőlt a gép és a fiúknak erősen meg kellett kapaszkodniuk, ha nem akartak kiesni a székből. Pár pillanat múlva a hidroplán le is szállt nem messzire egy kicsinyke szigettől. A pilóta leállította a motort és kijött a fülkéből.
P: Uraim. Gondolom Mr. Djokovic elmondta Önöknek mi a helyzet. Sajnálom, hogy kényelmetlenséget szenvednek, de igyekszem minél hamarabb elhárítani a bajt és amint lehet, indulunk is tovább. Mindenesetre addig megkérem Önöket, hogy fáradjanak ki a partra. Itt van mellettünk a szárazföld, ahol kényelmesebben várakozhatnak, mint itt.
A: Miért? Olyan sokáig fog tartani?
P: Nem tudom előre megmondani. Lehet, hogy csak pár perc, de lehet sajnos pár óra is. Még azt sem láttam mi a baj.
R: Értjük. Akkor én is azt mondom, tényleg jobb lenne ott várni, mint itt ücsörögni benn.
A: Ez igaz. A csomagjainkat vigyük vagy hagyjuk itt?
P: Azt egyenlőre hagyhatják, hacsak nincs valamelyikben valami fontos dolog, amire szükségük van.
Egyikőjüknek sem volt így mind a négyen kiugrottak a gépből az alig térdig érő vízbe és kisétáltak a közeli partra. A rosszkedvüket csak a látvány oldotta kicsit. A puha, homokos part, a buja zöld növényzet, a rengeteg fa, a kristálytiszta víz, napfény… mind-mind együttmeseszép volt, igazi paradicsomi idill. Le is ültek a partra és először az óceánra bámultak, majd a gépre, mely felől hamar kopácsolás hangja hallatszott. A pilóta ígéretéhez híven nem tétlenkedett sokáig.
R: Nem semmi egy helyzetben vagyunk újra!
F: Hát nem. Alig hiszem. Remélem a pilóta gyorsan végez és továbbmehetünk.
A: Én is. Bár ez a sziget is kedvemre való lenne. Gyönyörű.
F: Az. De ne feledd minket máshol várnak.
A: Tudom, tudom. Mi van Nole! De csendben vagy! Tőled ez nagyon furcsa és szokatlan.
D: Most mi a fenét mondjak? Kicsit kiakadtam és kész. Ezt ragozzam? Ezt nem kalkuláltam bele.
F: Naná. Még jó, hogy nem volt ez benne a terveidben!
R: Jól van na, hagyd már, Roger! Nem hibáztat senki érte. Nem te tehetsz arról, hogy elromlott a gép.
A: Na ja. A Millenium Falcon is öreg és csúnya volt és mégis tudjuk mire volt képes. Ez is lehetett volna egy lopakodó-vadászgép teljesítményű csodamasina…
D: De ezek nem, ezek egy nagy rakás…
R: Ki ne mond!
Ekkor a pilóta megszakítva a beszélgetést, aggódó arckifejezéssel jött oda hozzájuk.
F: Na ez gyors volt! Remek!
A: Igen? Tényleg kész?
P: Nos… Nem egészen… Sajnos nem tudom megcsinálni, komolyabb a baj mint hittem. Itt nincs hozzá megfelelő felszerelésem.
R: Ezzel mit akar mondani?
P: Csak azt, hogy ezekkel az eszközökkel itt lehetetlenség a problémát elhárítani.
D: Akkor most mi lesz?
F: Jó kérdés!
P: Nekem lenne egy javaslatom. Arra gondoltam, hogy én megkockáztatnám a repülést még így is. Elmennék a legközelebbi lakott szigetre, ami alig 15 mérföld. Ott megjavítanám és visszajönnék vele magukért, vagy egy másik géppel, de jövök.
A: Ezzel a géppel biztonságos a repülés?
P: Nem, nem igazán. Ezért mennék egyedül.
F: És addig mi?
P: Itt maradnának.
F: Szó sem lehet róla! Én nem maradok itt! Menni akarok!
R: Én is…
P: Elhiszem. De higgyék el, kockázatos lenne. Ha odaértem azonnal intézkedem, ne aggódjanak. Csak pár órát kellene kibírniuk.
R: Gondolja, hogy idetalál?
P: Hogyne. Hiszen tudom, hogy hol vagyunk.
D: És ha nem ér oda?
F: Csönd! Ne vészmadárkodj! Odaér és kész.
R: Amen.
A: Ugye?
P: Persze. Ne aggódjanak. Lassan és óvatosan megyek majd. Most viszont jó lenne, ha kicuccolnának és akkor elindulhatok. Hamarabb megyek, hamarabb jövök.
R: Rendben. Vegyük ki a csomagokat fiúk.
A srácok kipakolták a gépből a csomagjaikat és kezet ráztak a pilótával, kiről megtudták Dereknek hívják. Nem maradt el négy szerencsekívánság sem.
Kicsit később elszoruló szívvel nézték ahogy felszáll. Egész addig követték a tekintetükkel, míg végleg el nem tűnt a szemük elől. Ekkor egymásra néztek, és egymás szeméből igyekeztek biztatást és megnyugvást kiolvasni. Nehéz volt megemészteniük, hogy egyedül maradtak egy ismeretlen szigeten, távol a civilizációtól. Bíztak benne azonban, hogy ez csak egy átmeneti, rövid időszak lesz az életükben. Nem tudhatták előre, hogy hosszabb tartózkodás lesz ebből. Sokkal hosszabb…
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
